Dénes Iván Zoltán: Szekfü Gyula magántanári képesítésének ügye 1914-1916 - Fejezetek az Eötvös Loránd Tudományegyetem történetéből 2. (Budapest, 1976)
Szekfű Gyula magántanári képesítésének ügye 1914–1916
- 21 lem történeti jelentőségét és hatását. Nem egyszerűen Thaly hamis Hákóczi-képét érvénytelenítette, hanem az egykori vezérlő fejedelmet általában "dezillúzionálta" azzal, hogy a neki tulajdonított eszményt /és az azzal azonosított történeti szerepet/ minősitette történetileg is korszerűtlennek, s ezzel tagadta a Eákóczi-kultusz létjogosultságát. így viszont a historikus feloldást tudott adni a "kuruc" történetírói irányzatnak arra a belső ellentmondáséra, amely a megegyezés igenlése és ellenfeleinek példaképpé emelése között feszült. Ennek persze ára van: az értékek átfordítása. A megegyezők követendő példává magasztosultak és a meg nem egyezők történeti szerepe eszközszintre süllyedt le. Ebben rejlett e feloldás hatóerejének titka, de az ekkori hatás iránya is ebben lelte magyarázatát, hiszen egyrészt azzal, hogy nyilvánvalóvá tette az ellentmondást, legsebezhetőbb pontjukon sértette a következetleneket, másrészt azt az érzést erősítette bennük, hogy nemcsak a politikai életből, hanem az ideológiából is száműzik immár őket. Viszontválaszként felújult az ellentmondás feloldásának az adott értékrendszeren belüli másik tipusa: az általánosságban tartott "igaz ügy" kudarcát árulással magyarázó s magát a megegyezést is árulássá bélyegző álláspont. Ez viszont a másik két felfogás előfeltevéseivel közös elemei és minősithetetle- nül leegyszerüsitő jellege miatt elsősorban a tudományos közélet határain kivülre, azon belül pedig peremre szorult. Szekfü Gyula védekezése konzervatív védőinek érveléséhez hasonlít: az övé a helyes nemzeti ádláspont, amely egyúttal tudományos is. Ellenfelei vádjainak elvi alapját, a
