Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1972-1973/1 (HU ELTEL 11.a.18.)
1973. február 21. kari tanácsülés
kérdésről az Élet és Tudomány nemrég irt egy cikket, ki olvasta közülük, kiderült, hogy senki sem olvasta. Mindig ugyanazt kell elmondani ezeknek a tanároknak évről-évre, mert a következő esztendőre elfelejtik, ez nem továbbképzés. Nagy KIemér inkább a többszakosság felé való haladást javasolja tekintettel a természettudományok integrációjára, a mozgásnak semmiképp sem szabad az egysza- kosság felé haladnia, a tudomány műveléséhez szükséges széttagoltság ne jelenjék meg elemi fokon. % Egy módszertani disszertáció lehet jó is és nagyon rossz is. Nagyon rossz egy olyan disszertáció, amely a különböző reformok statisztikai felmérését állítja egybe és ezt 150 oldalon adja elő, de van a módszertannak egy művészi része is, tudniillik az, hogyan lehet a konvencionális, megtanítandó anyagot úgy összeállítani, hogy mindig tükrözze a tudomány haladását, az uj felismerések szerepeljenek benne és - tekintettel arra, hogy az anyag egész mennyisége nem változhat - valamit el kell venni belőle. Ezt azonban nem egyszerű ollózás formájában kell végrehajtani. Egy-egy uj tudományos eredmény beillesztéséhez a középiskolai anyagból 50-40 oldalt meg kell változtatni úgy, hogy az uj részhez megfelelő megalapozást nyújtson. Ez tehát nagyon komoly feladat. El kell dönteni, hogy ha egy fizikai jelenségcsoportot meg akar valaki ismertetni, hol kezdje el úgy, hogy az uj a: jelenség beilleszkedése a legharmónikusabb és a leglogikusabb legyen. Ezt nem lehet úgy megoldani, hogy innen kiollóz az ember három sort, onnan két sort. Ez a módszertani kutatás legszebb feladata, és ehhez feltétlenül az anyag rendkivül alapos tudására van szükség. így tehátE erősen a szaktárgyra épülő szakmódszertanról van szó. Túrán Pál hangsúlyozza annak helyes voltát, hogy a matematika szakos tanárok egyszakosak legyenek, ez a
