Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1969-1970 (HU ELTEL 11.a.13.)

1970. március 25. kari tanácsülés

4 *- 2 D. Ivanenko tudományos munkásságának legjelentősebb eredményei a kövotk-zők:

1. / a mag proton-neutron modulija /később Heisonoerg fejlesztette

tovább/

a magerők első elmélete /Yukawa, Sakata és mások fejlesztették tovább/

a maghéj modellje /Elsässer, Goppert-Mayor, és mások fejlesztették tovább/

2. / a szinchrotron-sugárzás felfedezése és továbbfejlesztése, mely

sugárzást a gyorsítók, akkumuláló gyűrűk és a plazma állapotú csillagok mágneses terében a gyors elektronok bocsátanak ki.

A szinchrotron-sugárzás elméletének felállítását és felfedezését /az amerikai Blowott, Pollack szovjet szerzők feltétlezé- scire hivatkoztak/ a gyorsítóknak a fizikában való alkalmazásánál, valamint a modern kvazar-, pulzar- és radioglaxis-csillagé- szatban, napjainkban pedig a maser-fizikában a legalapvetőbb vívmányként tartják számon.

3. / V.A. Fok és D.D. Ivanenko együttesen készítették el a Dirac-féle alapvető spinor-egyenlotnek a Riemann-féle geometriára való általánosítását, megállapították az elektronok, protonok és más fémionok gravitációs térrel való kölcsönhatásának megjelenési fornáj t. Tekintettél arra, hogy a kérdés igen bonyolult

az irodalomban "Fok-Ivanenko koefficionsként1’ ismert értékek elemzésével a legutóbbi időkig számos szerző foglalkozott, többek között Schrödinger, Infeld, Bergman, Dirac, Wheeler, Marcus Pirz, Wathagin, Ogeveckij, Trader, Schmutzer és mások. Ezek a munkák előre lendítették az einsteini általános relativitáselmélet megfogalmazását, amely elméletet különböző variációkban széles körben alkalmazták Ivanenko, Rogyicsev és munkatársaik, valamint Trader, Meiler és mások kutatócsoportjai.

b./ Megemlítjük Ivanenkonak a kozmikus kaszkád-záporok elméletével foglalkozó műnkéit /Heitler-Bhabha munkáinak befejezése/, az általá javsolt uj mátrix-geometriát /amelyet japán matematikusok fejlesztettek továoe/, a hiper-mag, a mezó-atomok, az atom és mg-periodocitá.s terén végzett munkáit, amelyek sok kutatásnak adtak ujabe lendületet. Megemlítjük még Ivanenkonak és Ambarcumjannak a diszkrét időtérre vonatkozó hipotézisét, Ivanenkonak a közönséges transzmutációjával, a gravitásiós konstans csökkenése hipotézisének vizsgálatával foglalkozó munkáit, amelyek felkeltették a geológusok figyelmét.

5./ Különösen ki kell emelnünk a Dirac-féle egyenletnek első Ízben Ivanenko által 1938-ban javasolt nem-lineáris általánosítását, amely alpul szolgált az anyag egységes nem-lineáris spinor-olmé- 1étéhoz, amelynek kidolgozásán oly sokat fáradozott Heisenberg iskolája, a mostani időkben pedig Ivanenko és munkatársai.