Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1967-1968 (HU ELTEL 11.a.11.)
1968. július 10. kari tanácsülés
A VEGYÉSZ SZAKBIZOTTSÁG JAVASLATA PJOfR ALEXAETOROVICS REHBINDER DISZDQKTORRÁ AVATÁSÁRA P.A. Rehbinder, aki ez év októberében tölti be 70. életevét, a Szovjet Tudományos Akadémia rendes tagja, a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem Kolloidkémiai Tanszékének tanszékvezető professzora, a Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai-Kémiai Intézete Diszperz Rendszerek Osztályának vezetője. Személyében nemcsak a szovjetunióbeli, hanem a világ valamennyi kolloid- és felületi kémiával foglalkozó kutatója egyik vezető tudósát, e tudományterület uttöpő alkotóját tiszteli, Rehbinder 1898, október 3-án született. A moszkvai egyetem elvégzése után a Kari Liebknecht-ről elnevezett Pedagógiai Intézetben működött, 1929 óba professzorként}. 1942-ben nevezték ki tanszékvezető professzornak a moszkvai Állami Egyetem Kolloidké-- miai Tanszékére, 1939 óta tagja a Szovjet Tudományos Akadémiának. Tudományos munkásságát kezdettől fogva a-határfelületi jelenségek és folyamatok vizsgálatának szentelte. Tőle származik a polaritások kiegyenlítődésének szabálya, amely az amfipatikus szerkezetű molekulák határfelületi orientációjának elvét rögzíti. Ennek az elvnek továbbfejlesztéseként és közvetlen gyakorlati alkalmazásaként mar 1924-ben felismerte azt az effektust, amely azóta a-világ szakirodaimában mint Rehbinder effektus vált Ismeretessé. Az effektus abban áll, hogy amfipatikus molekuláknak szilárd határfelületen, való orientált adszorpciója csökkenti egyrészt a szilárd test fo. ületi’energiáját, másrészt - a felületi szerkezet inhomogeneitásai-következtében - magának a térfogati fázisnak a szilárdságát is. Ez az alapja az őrlés hatásfoka növelését célzó .technológiai eljárásnak is. ' 7 Rehbinder Ismerte fel, hogy a-diszperz rendszerek állandóságának, a kolloidika egyik középponti problémájának megoldása csak úgy'lehetséges, ha az aggregativ /vagyis részecske-/ állandóságot és az eloszlási állandóságot szeparáltan vizsgáljuk. Emulziók cseppállandóságával kapcsolatos úttörő vizsgálatai vezettek el nemcsak az emulziók jellegét /típusát/ meghatározó paraméterek megállapitásához? hanem újabban a stabilitás szempontjából döntő diszperziós erők közvetlen méréséhez és a Hamaker- allandó nagy pontosságú meghatározásához, ■ A Rehbinder-effektus, /0 maga szerényen csak adszorptiv szilárdságcsökkenósriek nevezi/ további vizsgálata, amelyet tisztán elvi-tudományos célkitűzések mellett a szovjet ipar, különösen az építőanyagipar segitése is vezérelt, vezetett el egy Uj, a diszperz rendszerek fizikai-kémiájából elágazó határtudománynak, az úgynevezett fizikai-kémiai mechanikának a megteremtéséhez. Ez az uj terület a koncentrált diszperz' rendszerek szerkezete, állandósága és mechanikai-reológiai tulajdonságai közötti összefüggések tisztázásával foglalkozik és noha alig több, mint 15 éves, máris hatalmas irodalma van, Az ebből a speciális nézőpontból tett elvi megállapítások többek között lehetővé tették a cementnek és más építőanyagok megszilárdulási folyamatainak nemcsak megértését, hanem befolyásolását is, A diszperz szerkezetű építőanyagok krisztallizációs és koagulációs struktúrája kö-
