Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1959-1960 (HU ELTEL 11.a.3.)

1960. január 5.

-2Elég régi megállapítás az, hogy a fizikus hallgatóink, sőt végzett fizikusaink konstruáló képessége nagyon gyenge. Javításéra a jelen helyzetben nincs sikerrel kecsegtető lehetőség. Tapasztalatom az, hogy ez a nehézség nem merül fel olyanoknál, akik valamilyen gépmunkási, vagy műszerészi munkát végeztek. Az igy szerzett hátrányt, amely eset' leg gátlássá is fokozódhat, a jobb fizikusok is csak komoly erőfeszítéssel tudják leküzdeni. Talán ez is oka annak, hogy egyes hallgatók erőnek erejével csakis elméleti kérdésekkel szeretnének foglalkozni. Ezzel csak a reform célkitűzésének helyességére kívántam utalni.

Nem lehet az egyetemi oktatást reformálni anélkül, hogy a középiskola* fizikai oktatásról nem beszélnénk, A középiskolai oktatás mindig lasa& ban hozható a kor színvonaléra, mint az egyetemi. Eltekintve attól, hogy a középiskolai oktatásnak nem fizikusképzés a célja, hanem az, hogy az érettségizőnek az általános műveltsége a korszerű fizika te- , kintetében is meglegyen, úgy hogy a napilapokban is szereplő uj fízíW eredményeket valamihez kapcsolni tudja, módot kell találni az atomfizikának bővebb előadására. Nagy nehézséget jelent az egyetemi oktatás^' az, hogy a középiskolai módszerek általában a szószerinti megtanulás szorgalmazzák, a fizika tanulásával elsősorban nem a logikai, hanem 3 memorizálási képességeket fejlesztik»

Az egyetemi fizikus oktatáshoz elválaszthatatlanul hozzátartozik legfontosabb segédtudományának, a matematikának oktatása is, mind középiskolai, mind egyetemi színvonalon. A fizikusoknak azon kívánsága, hoe" a szükséges matematikai apparátus mielőbb rendelkezésre álljon, csak akkor teljesíthető, ha a középiskolában szerzett matematikai tudásra valamennyire lehet számítani.

Ha u:; utóbbi területen javulás mutatkozik, • annak még egy üdvös hatás0 ; lenne, amit a reformtervezet Í3 szorgalmaz. Ez esetben az előadásoké t követő gyakorlatok.nem lennének pusztán számolási gyakorlatok, hanem ezzel az idővel lehetne jobban gazdálkodni, például úgy, hogy a kiséf' 1 leti tárgyakhoz csatlakozó gyakorlati előadás valami gyakorlati nunká" hoz, vagy kísérlethez kapcsolódnék, amely az anyag megértését sokkal jobban segítené elő. Nyilvánvaló, hogy a pusztán tábla-króta gyakori3" tokát szaporítani helytelen.

Az egyetemi fizikus oktatás továbbfejlesztése uj, modern fejezetek ismertetése elsősorban azon múlik, mikor állnak a matematikai ismeretek rendelkezésre. Ez szabja meg ugyanis a klasszikus mechanika /ez mostan túlságosan korán is van/, klasszikus elektrodinamika, - valamié kvantummechanika, előadásának időpontját. A nehézség éppen az, hogy / amire a kvantummechanikát a hallgatók éppen megismerték, letelt a Vl*3' félév, ennek egyes területekre való a3w.loazása már csak a speciális előadásokra marad, az ötödik évre, úgy hogy fennáll annak a veszély0» hogy a nem különösebben érdeklődő hallgatók a kvantummechanikának az alkalmazhatóságáról a gyakorlatban jelentősebb esetekre /pl. szilád anyag'okr^/ egyáltalában nem győződnek meg.