Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ülései, 1959-1960 (HU ELTEL 11.a.3.)
1960. január 5.
/ — Ö- — « jurán Pál professzor: Sok szó hangzott el a dolog elvi alapjáról, amellyel természetesen egyetértek. De felvetem azt a kérdést, hogy mi/í a helyzet „.annak a szempontjából, aki egyetemre szeretne jönni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtehetségesebbek nem jönnek a tudománye^etemre? mérnöknek mennek, ahol többet tudnak keresni. Akik hozzánk;jönnek kisebb tehetségnek - tanári pálya nem egy pénzkereső pálya, érettségi után felmerül a fiatalokban a gondolat, hpgyha könyvelőnek, vagy bérelszámolónak me^-, akkor pénzt keres és dem követelnek többletmunkát. Véleményem szerint csökkeni fog< a tanári szakra való jelentkezés. /■ . __ _ _ j •_ _ ^ __ _ • B ulla Béla -piufesszor: Azon a véleményei vagyok, hogy döntő szempont, hogy aki egyetemre jön az fizikai munkában vegyen részt, szakszempont itt nem jöhet számításba. Az intézetben az a vélemény alakult ki, ho^y a feleves munka csak átmeneti megoldás 1 ebet, meist legalább 1-2 evet kelJL, hogy dolgozzanak a termelésben* Nálunk is felmerült azoknak a problémája, akik nem alkalmasak termelőmunkára, de'tehetségesek. Ezt figyelembe kell, hogy vegyék a felsőbb szexiek. c - c • Er;;,-ed László professzor: Hogy tévedés he essék, kétféle testi munka van* könnyű és nehéz testi munka. Rénvi Alfréd professzor; HÓI-rés, hogy kivételeket kell tenni, ha valakinek fogyatékossága va£' de feltétlen kivételt kell tenni, ha valakinek nem fogyatékossága, hanem tehetsége van.. Vannak olyan diákok, akik már középiskolás ko-J lukban egyetemi anyaggal foglalkoznak és álig várják, hogy a tudomás nyos matematikával foglalkozhassanak, és mi azt mondjuk neki, hogy j elég, csináljon mást, ez őt érzelmileg elszakítja és elkeseredve ke* rül°az üzembe. Ez neta. politikai hatás, hanem ellenkezővé válik. N~r • i - v j Dékán? '' * 1 Erezni lehet a mai megbeszélésen, hogy tanszéki értekezletek előzték meg és az egész Kar véleménye jutott itt kifejezésre. Összefoglalva a mai vitát: a Kar helyesnek és szükségesnek tartja 1 azt, hogy a felsőoktatás jelenlegi rendszerén alapvető valtoztata— . sokat hajtsunk végre, egyrészt azáltal, hogy egy általános, az egye' temre felveendők számára kötelező legyen az anyagi javak termelésében fizikai munkával való részvétel, egyre nagyobb százalék számá—t ra, kivételeket természetesen megengedve. Másrészt alapokat érintői változtatásokat kell'végrehajtani a tananyagot és a tanitási mód- j szereket illetően is. A megoldása ennek a problémának szakonként különböző lehet és különbözőnek kellvis lennie. A különbségtétel oda nem vezethet, hogy'ennek a munkának az alauvető célkitűzését sértse', vagy csorbitsa. Nem szakmai gyakorlatról van szó, hanem az j egységesebb, az osztálynélküli társa5dalom szolgálását ezen az utón A is. A kérdés további vitálcát igényei. Javasolom, hogy az eddi^ ki- i dolgozott javaslatokhoz fűzzük hozzá az elhangzottakat*. Általában tovább nem lehet menni. Véleményem szerint ne akarjunk többet meghatározni, mint amennyit ma meg lehet határozni. Fűzzük hozzá azt is a fizikai munkát illetően, hogy a dolog természeténél fogva
