Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-12-07 kari tanácsülés - 1./ I. Tóth Zoltán emlékének megörökítése - 2./ A megüresedett tanszékek vezetőinek kinevezése - 3./ Előterjesztés a Történettudományi és a Nyelv- és Irodalomtudományi Kar egyesítéséről

№- St fragédi У» - а csal dot ért mérhetetlen csap oson kívül - kettes, ügy ember, aki egész tudományos működését két együttélő nép kibékitésének szentelte, akkor halt meg, amikor itthon is két tábor illőtt szemben egymással és ennek a fegyveres harcnak i lett egyik fegyvertelen áldozata. A másik az, hogy I, aki dék insága else percétéi kezdve állandóan az egyetem egyetemmé, a tudomány tudománnyá tételéért küzdött, akkor halt meg, amikor úgy l átszik, em a két kívánság - ha még ezután megvívandó harcok ár n is - éréit gyümölcsként fog, remélhetőleg rövid idi alatt az egyetem terített asztalára lehullani, Ezekben & harcokban, már a mai ülésen megkezdédik a küzdelem, amelyben tapasztalatait, okos tanácsait nélkülözni leszünk kénytelenek, de éppen az • emléke kötelez arra, hogy abban a szellemben kezdjük meg, amelyet é ie követett volna.

ф

Amikor Javaslom, hogy emlékét Jelen ülés jegyzőkönyvében örökítse meg a Kar és errél a gyászoló családot a jegyzőkönyv kivonatának megküldésével értesítse, kérem, hogy egy percnyi néma fel Alissal tiszteljük meg nemes emlékét. /Megtörténik./

F ü 1 I p Lajos: T. értekezlet! Napirend alett szót kérek. Hogy miért nem kari ülést mondtam, uz mindjárt kiderül. Ezt a félkarú ülésezést és szavazást, ami esetleg lesz, nem ismerem el és ilyen szavazásban részt sem veszek. Hogy miért, erre sok okot tudok mondani, de csak kettőt emelek ki. az első az, hogy a külön ülésezés logikai ellentmondás, tehát logikai abszurdum, mert ugyanazzal az aktussal egyszerre állítunk és tagadunk valamint, mintha valamir« 1 azt állítanánk, hogy van és nincs. A szétválasz- tázt - úgy tudom - ne m akartuk, reservatio mentalisszal törtük és most, amikor megszabadulhatunk télé, még utoljá- ' ra жх elismerkük, funkeionáltatjuk.

A másik ok az, hogy a külön ülésezés, szavazás jogtalan. A jogtalanság kétágú^ formális és materiális. Formális a jogtalanság, mert meg ha az autonómia idején szabadon mondtuk volna ki a szétválasztást, a kí± kar két ré- szenek akkor sem volna joga határoznia ilyen közös ügyben, mert amiről határoznunk kell, az közős ügy, a két részt egyszerre és egyaránt érdeklő ügy.

Amikor az egyik fél külön határoz nemcsak a maga dolgáról határoz, hanem ugyanakkor a ra isik 'ró 1 is. Ahhez pedig külön joga nincs. Togy együtt vagy sehogy, döntésünk kihat a bölcsészkari tanitás minden részletére, minden izére.

Egyik részlegnek sincs joga külön dönteni c*rrol,hogy a két- hárora szakos tanításban a hallgatók egyik tárgya az egyik karhoz, a másik a másik karhoz tartozik-e majd vagy nem.

2z plenáris kari ügy, sőt többet mondok, teljes egyetemi tanítási ügy igen nagy felelősséget mag ba rejtő olyan következményekkel, amiknek premisszájaként egyik részleg külön határozata sem elegendő. Az egész ügy к logikai, jogi, pedagógiai fonáksága belefoglalható a kérdésbe. Mi lesz ha az egyik részleg igennel, a másik nemmel szavaz? Sorsot hazunk vagy ad maiorem autonómiáé gloriam megkérjük a minisztériumot, küldje ide Ladányi elvtársat, döntsön helyettünk ő?