Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-05-26 kari tanácsülés - 1./ A kari történeti oktatási felülvizsgálat tapasztalatai - 2./ Jelentés a történelem szakos hallgatók 1955-56 iskolai évi hospitálásáról és gyakorló tanításról
- 33 Oláh József szerint feltétlenül szüksége®,.hogy legalább mindkét szaktárgyukbül gyakoroljanak a hallgatók általános iskolában és középiskolában is, hiszen kint az életben még más tárgyakat is kell tanitaniok. Török Ernőné elmondja, hogy egy értekezleten egy hallgató azt mondotta, hogy az egyetemi tananyag 7° ^ára nincs^szükségük a középiskolában, különösen pedig az általános iskolában, és a hallgatók felhívták a figyelmet arra, hogy gyakorlatra nem tanítja meg Ökex az egyetem. Helyesli Biró elvtárs javaslatait. Legalább a III,éven mindkét félévben heti 2 órára emeljék fel a módszertani oktatást, amire azért is szükség van, mert a hallgatók nem tudják, hogyan kell viselkedni az iskolában. Téth Ede szerint kétszakosság mellett a módszertani órák számá- nak emelése hasznos és szükséges az adott lehetőségeken belül,^ de a hallgatók viselkedésének megjavítása nem a.módszertani órák, hanem a középiskola feladata. Eppigy a helyesírásra megtanítás és a pongyola beszédről való leszoktatás is a középiskolák, sót az általános iskolák feladata. Amilyen anyagot pár évvel ezelőtt a középiskolák adtak hallgatókban az egyebemnek, azt most visszakapják és még csodálkoznak. Az egyetem abban hibás, hogy elég erős kontraszelekció érvényesült az elmúlt években azon a cimen, hogy шипказ-paraszt hallgatókat nagy számban kell az egyetemre behozni. Ez a törekvés helyes volt, de ezen a cfcimen az OM az elmúlt években túlzott é3.mereit irányszámokkal dolgozott és annyi munkás-paraszt származású hallgatót iskolázott be az egyetemre, amennyi nem tellett ki az akkori jelentkezők közül úgy, hogy az egyetem igényeinek is meg tudjanak felelni. Ezért kell a gyakorló tanításokon szégyenkezni egyrészt a botrányos viselkedés, másrészt a rossz helyesírás stb. miatt. Egyes hallgatóknál /Orosz Ilona, Lukács Teréz sth,/minden tanszék az I,évtol kezdve jelezte, hogy az illető nem idevaló^ ennek ellenére a felettes hatóság dogmátikaaan, sémátikusanжjárt el a karon, a tanszékek tehat kénytelenek voltak az illetőket felsőbb évfolyamokra felengedni. A IJI.évesek gyakorló tanítása tekintetében a munkás-paraszt szár- mazasuak általános teljesítményéről szóló adatokat Tóth Ede szkeptikusan fogadja.^ Megbeszéléskor nem egyszer &zt tapasztalta, hogy a vezető tanárok szőrmentén mondják meg, gyakran elhallgatják véleményüket, hogy minősítéskor гоззг helyzetbe ne kerüljenek, Amikor pl. egy vezető tanár rossz véleményt adott egy hallgatóról, a hallgató jelentést irt a tanárról, hogy fasiszta és ki kell rúgni az iskolából. A vezető tanárnak Téth Ede szerint a tényleges teljesítményt kell bírálnia, nem pedig azt, hogy ki milyen származású, Eposz Ilona és Lukács Teréz pl. sehogyan sem alkalmas tanárnak. Bem szabad becsapni magunkat a munkás-naraszt hallgatók teljesítménye tekintetében. Átvezető tanárok nagyon lelkiismeretesen végzik munkájukat. A mun- kas-paraszt származású hallgatók közül Molnár János teljesítménye kiemelkedően jó volt csoportjában. A-magatartásbeli kérdésekkel /modortalanság, pontatlanság, hetykeség stb./ a DlSz-nek foglalkoznia kellene. A gyakorló tanításokkal kapcsolatos feladatokkal a DISz Tóth Ede tudomása szerint munkátérvében eddig sohasem számolt. Egyébként nemcsak a pozitív eredményeknél kellene a neveket megemlíteni, hanem a negativ jelenségeknél is.
