Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-05-26 kari tanácsülés - 1./ A kari történeti oktatási felülvizsgálat tapasztalatai - 2./ Jelentés a történelem szakos hallgatók 1955-56 iskolai évi hospitálásáról és gyakorló tanításról
teljes hatásköre van azon a téren, hogyan oldja meg a lcér- dé stt, természetesen a szokott felelősség körülményei között, de nem erőszakolunk semmiféle módszert. Nem volt olyan nagy az ellentét Ladányi elvtárs és az elvtársak között, úgyhogy efölé boritsunk fátylat és a tanszékek oldják meg a kérdéseket .- 22 A szakdolgozatoknál a népi demokratikus témák csekély száma, úgy hiszem, teljes mértékben érthető, túlzott szorgalmazása pedig helytelen volna. Ahol szorgalmazták és sokan foglalkoztak ilyen témával, ott meg lehet látni, hogy az eredmény a nullával egyenlő. Azt hiezem, hogy tanszékünk tagjai nem fetisizálják a nehézségeket, ebben a tekintetben kissé túlzó volt Ladányi elvtárs véleménye, mert hiszen azok a változások, amelyek azóta részben bekövetkeztek, egészen friss keletűek, a fétisek oedig régebbi keletűek és a probléma súlyosságából következtek, teljesen érthetően. Nincs arról szó, hogy az újkori magyar történeti tanszék ne szeretné és ne kivánná, hogy ezekkel a kérdésekkel lehessen foglalkozni, de reális körülmények között, tudományos módszerekkel és eljárásokkal, ezekkel pedig itt dolgozni nem lehetett. Az elvtársak nagyon helyesen mutattak rá arra, hogy bizony itt gyakran inkompetenciával jár - nem tudományos, hanem politikai szempontból - hogy megbíráljanak dolgokat, amelyek nem. .rájuk tartoznak. ( Legyen szabad itt talán arra is felhivni a fogyelmet, hogy ennek a korszaknak ilyen nagy megrohanása a tudományos feldolgozás vagy az egyetemi szinten .való tudományos foglalkozás szempontjából talán sehol sem volt ugv tapasztalható, mint nálunk. Egyes külföldi országokban bölcs ökonómiával tartózkodtak olyan kérdések megoldásától, amelyek sgyrxi egyelőre megoldhatat lanak. Lehet, hogy nem oontos^k az értesülésein, de tudomásom szerint Lengyelországban a népi demokrácia korát nem is oktatják és vannak más országok is. Romániában nemhogy jegyzet nincs, olyan elő jegyzet formájában sem, mint nálunk, de a korábbi korszakokból sincs jegyzet. Vitatkozni lehetne róla, hogy mi a helyes vagy helytelen, de az emberek józanul látják, hogy и lehetséges és nem szaladhatunk fantomok, я lidércek után, egyszerűen nem tudjuk ezeket a kérdéseket megoldani. Mihelyt létrejönnek a feltételei megfelelő mértékben, az újkori magyar tanszék nem lesz az a tényező, amely ez ellen tiltakozik. Úgy gondolom, hogy a tanszék állásfoglalása maxáhaa lényegében helyes, maga is törekszik arra, hogy foglalkozzék ezzel a korszakkal, de nincs meg a lehetősége. Hogy azután a tanszék több dolgozóját állitsa rá a legutóbbi 10-11 év kutatására és hogy a jelenlegi állapot egészségtelen helyzetet mutatna - mondjuk - a dualizmus korszakává. 1 szemben, ez vitatható álláspont ás azt hiszem, hogy a tanszék véleményében egyelőre a auai helyzetben meg lehet nyugodni. Abban a kérdésben, hogy helyes-e a fiatal oktatóknak a középiskolai oktatásban részt venni, nekem személyes véleményem* az, hogy ez igen hasznos dolog, de ezt sem úgy kell értelmezni, hogy most kiadunk egy általános érvényű rendeletet, hogy 12-26 éves korig heti négy órában kötelező. Engedjék azonban meg, hogy mint volt középiskolai tanár, aki abban az életkorban, amelyre céloztam, középiskolai tanár voltam, kijelentsem, hogy az egyetemi oktatásban sem látom