Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-05-26 kari tanácsülés - 1./ A kari történeti oktatási felülvizsgálat tapasztalatai - 2./ Jelentés a történelem szakos hallgatók 1955-56 iskolai évi hospitálásáról és gyakorló tanításról

teljes hatásköre van azon a téren, hogyan oldja meg a lcér- dé stt, természetesen a szokott felelősség körülményei között, de nem erőszakolunk semmiféle módszert. Nem volt olyan nagy az ellentét Ladányi elvtárs és az elvtársak között, úgyhogy efölé boritsunk fátylat és a tanszékek oldják meg a kérdé­seket .- 22 ­A szakdolgozatoknál a népi demokratikus témák csekély száma, úgy hiszem, teljes mértékben érthető, túlzott szorgal­mazása pedig helytelen volna. Ahol szorgalmazták és sokan foglalkoztak ilyen témával, ott meg lehet látni, hogy az eredmény a nullával egyenlő. Azt hiezem, hogy tanszékünk tagjai nem fetisizálják a nehézségeket, ebben a tekintetben kissé túlzó volt Ladányi elvtárs véleménye, mert hiszen azok a változások, amelyek azóta részben bekövetkeztek, egészen friss keletűek, a fétisek oedig régebbi keletűek és a prob­léma súlyosságából következtek, teljesen érthetően. Nincs arról szó, hogy az újkori magyar történeti tanszék ne sze­retné és ne kivánná, hogy ezekkel a kérdésekkel lehessen foglalkozni, de reális körülmények között, tudományos mód­szerekkel és eljárásokkal, ezekkel pedig itt dolgozni nem lehetett. Az elvtársak nagyon helyesen mutattak rá arra, hogy bizony itt gyakran inkompetenciával jár - nem tudomá­nyos, hanem politikai szempontból - hogy megbíráljanak dol­gokat, amelyek nem. .rájuk tartoznak. ( Legyen szabad itt talán arra is felhivni a fogyelmet, hogy ennek a korszaknak ilyen nagy megrohanása a tudomá­nyos feldolgozás vagy az egyetemi szinten .való tudományos foglalkozás szempontjából talán sehol sem volt ugv tapasz­talható, mint nálunk. Egyes külföldi országokban bölcs öko­nómiával tartózkodtak olyan kérdések megoldásától, amelyek sgyrxi egyelőre megoldhatat lanak. Lehet, hogy nem oontos^k az értesülésein, de tudomásom szerint Lengyelországban a népi demokrácia korát nem is oktatják és vannak más orszá­gok is. Romániában nemhogy jegyzet nincs, olyan elő jegyzet formájában sem, mint nálunk, de a korábbi korszakokból sincs jegyzet. Vitatkozni lehetne róla, hogy mi a helyes vagy helytelen, de az emberek józanul látják, hogy и lehetséges és nem szaladhatunk fantomok, я lidércek után, egyszerűen nem tudjuk ezeket a kérdéseket megoldani. Mihelyt létrejön­nek a feltételei megfelelő mértékben, az újkori magyar tan­szék nem lesz az a tényező, amely ez ellen tiltakozik. Úgy gondolom, hogy a tanszék állásfoglalása maxáhaa lényegében helyes, maga is törekszik arra, hogy foglalkozzék ezzel a korszakkal, de nincs meg a lehetősége. Hogy azután a tanszék több dolgozóját állitsa rá a legutóbbi 10-11 év kutatására és hogy a jelenlegi állapot egészségtelen helyzetet mutatna - mondjuk - a dualizmus korszakává. 1 szemben, ez vitatható álláspont ás azt hiszem, hogy a tanszék véleményében egye­lőre a auai helyzetben meg lehet nyugodni. Abban a kérdésben, hogy helyes-e a fiatal oktatóknak a középiskolai oktatásban részt venni, nekem személyes vélemé­nyem* az, hogy ez igen hasznos dolog, de ezt sem úgy kell ér­telmezni, hogy most kiadunk egy általános érvényű rendele­tet, hogy 12-26 éves korig heti négy órában kötelező. En­gedjék azonban meg, hogy mint volt középiskolai tanár, aki abban az életkorban, amelyre céloztam, középiskolai tanár voltam, kijelentsem, hogy az egyetemi oktatásban sem látom

Next

/
Oldalképek
Tartalom