Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-04-29 kari tanácsülés - 1./ Feladataink a XX. kongresszus tükrében - 2./ A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései - 3./ Hegedűs Viktor II. éves aspiráns beszámolója munkájáról
m- 29 Nem parancsolhatunk rá a népmüvelásügyi minisztériumra, hogy csináljon státuszt és az Akadémiára, hogy ezeket a tudományágakat jobban fejlessze. A problémákat felvetettük, de sajnos konkrét gyakorlati segítséget nem tudunk adni és ez az a probléma, ahol a realitások figyelembevétele szükséges a tanszékek számára. Nem tűzhetünk ki a muzeum- szakon sem olyan képzési célokat, am amelyek nem felelnek meg a múzeumok káderszükségleteinek. A külföldi utak kérdésében egyetértek az elvtársakkal, tanulmányútakra van szükségük mind az idősebb, mind a fiatalabb oktatóknak. A kirándulásoknak is nagy nevelő erejük van. Most jöttem meg Kolozsvárról, elkísértem egy 160 tagú csoportot és láttam, hogy a négy napos látogatásnak rendkívül nagy nevelő ereje volt, segített a nacionalizmus elleni harcban, a két nép barátságának megteremtésében, többet ért mint tiz brosúra. A problémák itt elsősorban pénzügyi jellegűek. Az oktatók vonalán a hivatalos, állami kiküldetés lehetőségei eléggé korlátozottak a pénzügyi vonalon. Nagyobb lehetőségek nyilnak az önköltséges utak tekintetében. Egy román jogász professzor felvetette, miért nem lehetséges az, hogy az ő adjunktusa felutazik Pestre és mi cserébe leküldünk egy adjunktust hozzá, igy lényegében semmi más költség nem merül fel, mint az utazás a határig, mert az összes többit meg lehet oldani helyi ellátásból. Egy fiatal oktatónak nem kell drága szállodába mennie,.kap egy külön szobát egy diákotthonban és étkezhet a menzán. Ezeket a lehetoségetxkeiket kell kidolgoznia a kari vezetésnek amellett, hogy a hivatalos ál- • lami tanulmányutak számát is emelni kellene, nem hiszem azonban, hogy" ezek ugrásszerű növelése lehetséges lenne. Meg kell azonban nézni a belső tartalékok kérdését. Debrecen esetében engedélyezték, hogy a költségvetésnek egy 40 .000 forintos tételét át csoportosítsák, erre szükség volt, mert 150 hallgatót kell fogadni. De magük a hallgatók is hozzájárultak a tanulmányuthoz fejenkint.80-100 forinttal, ezenkívül rendeztek egy kultur-csoport előadást, valamint sportversenyt, s azok tiszta nyereségét is erre fordították. A törtánész-szakositás elég bonyolult kérdés. Kétszakos tanárképzés mellett még ha az ötéves is, nincs lehetőség arra, hogy komoly tudományos elmélyült séget szerezhessenek akár a legkiválóbb hallgatók is. Ez a bizonyos tiz százalékos keret, hanem is minden, de a semminél sokkal jobb. Két probléma merül itt fel. Az egyik a kiválasztás kérdése. Ä kiválasztásnál kétségkívül a legnehezebb helyzetben a régészet, a művészettörténészet stb. van, mert egyáltalán nem ismerik a hallgatókat, s ez részben tantervi hiba. Objektiv körülmény, hogy a tanterv nem teszi lehetővé a jelenlegi prokruszteszi keretek között a helyes megoldást. De vaj jón«miért nem lehet ezt fakultativ órákkal megoldani. Számomra rejtélyes, miért nincsenek ilyen órák, mert többször megbeszéltük, hogy legyenek fakultativ előadások. Nem könnyű az első évfolyam helyzete, de néhány hallgató mégis elment volna, ezekre §z előadásokra annál inkább, mert tudjuk, hogy milyen kivaló előadók
