Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-04-29 kari tanácsülés - 1./ Feladataink a XX. kongresszus tükrében - 2./ A kabinettagság és a hallgatók tudományos munkájának kérdései - 3./ Hegedűs Viktor II. éves aspiráns beszámolója munkájáról
rar- 26 nézve, hogy^mit csináljon a hallgatójával. Ez olyan erkölcsi atmoszférát teremt, hogy ennek a vége csak az lehet, hogy a hallgatóság tökéletesen azt látja, hogy a professzor egy tehetetlen ember, négy évig elviszi okét ás azután mehetnek a keze alól. Ha Kákossy nem kap aspiranturát, akkor már a jövő évben megkezdheti azt a munkát, amelyet Oroszlán kollégám ecsetelt, mert már kimondották, hogy Budapesten nincs számára hely. Ez tiszta lehetetlenség és ez nem egy másik minisztérium ügyébe való beavatkozás, hanem a mi hallgatóink védelme, ezt nem lehet másképp felfogni. Nem tartom olyan borzasztó dolognak, nagyon lehetetlennek, hogy a nép államának keretében az egyik tárca a másik tárcával karöltve el tudjon helyezni embereket és segitsen a másik minisztériumnak, amelynek nincs kerete. Egy fél embert mindig tud alkalmazni és igy lehetővé teszi, hogy idejének másik felét az illető az iskolában töltse, a másik felét a muzeutoban. Csak össze kell ülni és meg kell tárgyalni a lehetőségeket. Ez az egyetlen megoldás. Nem beszélve arról, hogy ha egy emberről kiderül, hogy nem alkalmas tudományos vagy múzeumi pályára, akkor el lehet őket helyezni tanároknak, ^de ezeket a dolgokat nyiltan és őszintén fel kell tárni. Én az őszinteséget és a nyíltságot nem a XX. kongresszus szellemében értem, mert már azelőtt is gyakoroltam, mindig megmondtam a magam véleményét és meg fogom mondani a XXI. kongresszus után is, ha életben leszek. Ladányi Andor: Mindenekelőtt a XX. Kongresszus szellemével foglalkozom. Teljesen egyetértek azzal, hogy ezt a kérdést eltérje a mi szokásos módszereinktől, nem az értekezletek tömegével kell megoldani,hanem úgy, hogy munkánk minden területén figyelembe vesszük a XX. kongresszus szellemét . Az egyik ilyen alapvető terület az ideológiai»tudományos munka' kérdése, ahol a XX. Kongresszus szinte a marxizmus renaissance-^át jelenti. A dogmatikus hibák kiküszöbölésével óriási fejlődési lehetőségek nyilnak minden tudomány, de különösen a társadalomtudományok előtt. Valóban az egyes tanszékek előtt álló feladatoknak csak egy része olyan, amely azonnali végrehajtást igényel, a jövő évi jegyzetek, tematikák át csiszolása, ahol nincs más lehetőség, mint a durva hibákat kiküszöbölni. Aihoz, hogy jegyzeteinket alapvetően megujitsuk, nagyon fáradságos és hosszú munkára van szükség. Nem egy esetben a t- dományos munka kiegészítéséhez is szükség van ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket máshogy, más szellemben tudjunk tárgyalni. A másik terület, amelyről viszonylag kevesebb szó esett, a kádernolitika, az értelmiségi politika kérdése, ahol szintén felül kell vizsgálni eddigi gyakorlatunkat, elveinket, hol vannak hiányosságok és hol kellene módosításokat eszközölni. Csak egy példát szeretnék errevonatkozólag felhozni. Alapjában véve helyesek azok az irányelvek, amelyek a munkás-