Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-02-22 NYIK és TÖK egyesített kari tanácsülés - 1./ A levelező oktatás helyzete - 2./ A két szakos oktatás aktuális kérdései

- 22 >|ТГ

/László/

és fegyelmileg is súlyosabb helyzetet okoz. Azt sajnos nem tudjuk biztosítani, hogy a levelező oktatásban a professzori kar megfelelő súllyal vegyen részt, amire pedig nagy szükség lenne. Azokra az őszintén tanulni vágyókra gondol Bóka elvtárs elsősorban,akik nagyon szívesen jönnek a konzultációkra. Ezek megérdemelnék, hogy azon a szinten, amit életkoruk, általános műveltségük és ez a tiszteletreméltó vágy kelt az emberben, megfelelő oktatásban részesüljenek. Sem erre nem látja ebben a percben a mai létszámviszonyok mellett a reális lehetőséget, sem pedig azt nem látja, hogyan fog ezek számára olyan kitűnő segédlet készülni, amilyent a javaslat felvet. Külföldi példákra hivatkozik: Németországban pl. külön fakultás a levelező oktatás. Ilyen .ábrándokkal most nem foglalkozhatunk, mindenesetre azonban az oktatói norma kérdésénél ezt fel kellene vetni. iDlyen szempontból kell megvizsgálni, hogy kiket akarunk a levelező oktatáson nevelni és hogy okvetlenül kell- e, hogy a levelező oktatás kövesse a nappali oktatás formáit is. Hogy a tartalmát követnie kell, az nem vitás. Gondokozzanak az illetékesek azon, hogy nem lehetne- e egy tisztán tudományos szakmai képzést és külön egy gyakorlati képzést bevezetni.

Lederer Emma tapasztalatból mondja, hogy azok közül, akik a levelező oktatás kezdetén azért kapcsolódtak be, mert hivatalukhoz szükségük volt rá, kerültek ki а IV., V. éveseknél a legjobbak. A mostani tanévben, amikor úgyszólván válogatás nélkül óriási létszámú levelező hallgatót vettek fel kétszakossággal, ezek zöme nem tudja, hogy tulajdonképpen mit akar. Nagyon egyetért Bóka elvtárssal, hogy elsősorban meg kellene határozni, hogy mindenki, akit a levelező tagozatra felvesznek, tisztán lássa,mi a célja. Ha valaki érdeklődik a történelem iránt,az nem indok arra, hogy egyetemi végzettséget szerezzen. A végzettség kérdése döntő probléma. Igaza van Ágoston -elvtársnak: milyen tanárok lesznek ezek mindenféle pedagógiai képzettség nélkül? Kérdés, hogy milyen diplomát tudunk nekik adni ? Kreálni lehetne valami ilyent erre a célra. Most korlátozzuk az I. évesek számát és mégis mérhetetlen mennyiségű ilyen embernek adunk diplomát, akik jogosultak oktatni. Ennek a kettősségnek nem látja indokát. Tehát: 1./ határozzák meg, hogy mi a céljuk, valamiféle végzettséget adjanak nekik, de ez ne legyen tanári diploma, 2./ semmiképpen sem lehet elképzelni a kétszakosságot levelező tagozaton,

Vajon a tanszékek meg tudnak birkózni olyan követelményekkel, amilyeneket Varga elvtárs igen helyes javaslata vetett fel ? Ez meggondolandó. Felszólaló tanszékéhez 500 levelező hallgató tartozott: ezek számára a. javasolt foglalkozásokat egy tanszék képtelen megadni. Lederer elvtársnő is igyekezett számukra előadásokat tartani, mindig bekapcsolódott a vizsgákba is, de végeredményben a levelezők zömével a tanszékek fiatal munkatársai foglalkoznak és a levelezők még esen a vonalon sem kapják meg az egyetemi színvonalat.

Lederer elvtársnő ebben a félévben két csoportot és égy kiegészítő tanárszakos csoportot vizsgáztatott. Az egyik csoport átlageredménye 4.8, 4.9 volt az I. éven, a másik csoporttá 2.6. Ilyen szélsőségek vannak I. éven is. A kiegészítő tanárszakos csoport eredménye ugyancsak 3 alatt volt és az is csak " sirások " árán. Két év alatt teljes lehetetlenség végezni.

Láng István a ketszakosság kérdésében is teljesen egyetért a javaslattal. Javasolja, hogy 6 évben kellene megállapítani a levelező képzést: ez legyen a normális rend, s aki akarja, kérvényezze és tanulmányi eredményei alapján engedélyezzük az 5 esztendőt. Most

a hatalmas anyagot levelező oktatásban megkövetelni irreális, formális dolog.