Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-02-22 NYIK és TÖK egyesített kari tanácsülés - 1./ A levelező oktatás helyzete - 2./ A két szakos oktatás aktuális kérdései

I. T ó t h Zoltán dékán elnök: Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket és a Nyelv- ás Irodalomtudományi Kar és a Történettudományi Kar közös tanácsülését megnyitom. Két pont van napirenden: az első a levelező oktatás helyzetéről szól, ennek előadója Varga János dékánhelyettes elvtárs, a második a kétszakos oktatás aktuális kérdéseire vonatkozik, előadója Kardos Tibor dékán elvtárs. Az, első napirendi ponthoz elsőnek a Nyelv- és Irodalomtudományi Kar dékánhelyettese szól hozzá, a másodikhoz pedig a - Történettudományi Kar dékánja.

Varga János dékánhelyettes:,T. Tanácsülés! Mint ismeretes, kormányunk azzal a céllal hozta létre az egyetemi oktatás levelező formáját, hogy részint vezető helyeken dolgozó kádereink munkájuktól való elvonás nélkül képesek legyenek a műnké jukhoz szükséges egyetemi végzettséget megszerezni, részint pedig pedagógusaink legjobbjai kö^ul azok, akiknek szükségük van rá, egyetemi továbbképzésben-részesülhessenek. Egyetemi oktatóink tisztában vannak a fenti célkitűzések helyességével ás nemcsak mint eddig, hanem a jövőben még fokozpttabban feszitik meg erejüket a kivánt eredmények elérése érdekében. Szükséges ezt mindjárt az elején határozottan megmondani, mert a levelező oktatás azon oroblémáit, amelyeket a következőkben érinteni szeretnék, mindig-ennek a célnak a szem előtt tartásával oróbálom meg felvázolni és sajnos, az a kép, amely esztendők tapasztalatai alapján nemcsak bennem, de a levelező tagozattal foglalkozó többi oktatóban is kialakult, nem mondható a legrózsásabbnak. A jelen napirendi ponttal kapcsolatos megbeszélésnek éppen az lesz a feladata, hogy igyekezzen, megkeresni a levelező oktatás egyre aggasztóbb helyzetére az orvoslást és tanácsaival, javaslataival isiessen az Oktatásügyi Minisztérium ilyen irányú munkájának a segitxÉtésére. Éppen ezért nem .kívánok az eredmények részletes taglalásával foglalkozni, hanem elsősorban a kérdés árnyoldalaira szeretném irányítani a figyelmet.

Mindenekelőtt a kiindulóponttal, a levelező szakra való bejutással és a felvételi vizsgákkal kell kezdeni. A levelező oktatásban résztvevők köre igen kiterjedt. Részt vesznek benne fontos állami beosztásban dolgozó elvtársak, pedagógusok, a történelem -iránt érdeklődők és számtalanon olyanok, akik teljesen ~ más munkaterületeken dolgoznak és eleiknél éppen ezért nem világos, hogy miért éppen bölcsészettudományokat kell tanulniok. Ez a -körülmény azt a-veszélyt rejti magában, hogy az oktatók előtt sem mindig, tudatos, hogy ez az oktatási forma milyen célt szolgál.-A felvételi keretszámok általában magasak, legtöbbször nincsenek eléggé arányban az egyetemi követelményeknek mind objektiv, mind szubjektív szempontból megfelelő , jelentkezők létszámával. Ennek következményeképpen az a hallgató sem kerül elutasításra, aki a felvételi vizsgán csak minimális pontszámot ért el, holott a naopali tagozaton a jól szereplők jelentős része sem nyerhet fel- • vételt. Még nagyobb nehézséget jelent', hogy a felvételi vizsgák jelenlegi rendszere nem alkalmas arra, hogy felnőtt emberről megállapítható legyen, mennyiben fogja tudni a mi karunkon a helyét megállani. Minthogy sokuknak nincs idejük felkészülni a felvételi vizsgára, nem egyszer a vizsgára való felkészülés előzetes körülményei döntik el az eredményt és a vizsgán számosán képességeik alatt szerepelnek. Azxat egyes intézmények a tapasztalat szerint meglehetősen kevés gondot fordítanak arra, hogy kebelükből valóban a rátermettek, valamint azok jelentkeznek-e levelező hallgatónak, akiknek munkaköréhez elengedhetetlen az egyetemi végzettség. így ezután kétfajta véglettel találkozhatunk: vagy vá-