Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-01-27 kari tanácsülés - 1./ A kari munka egyes területeinek félévi ellenőrzése - 2./ A káderfejlesztési terv irányelvei

ш

В а г е к István: A pályázatok jelenlegi határidejét nem tartom jónak. A Nyelvtudományi Karon már kitűzték a pályázatokat. Nem marad elég idejük a hallgatóknak. Gyakorlatilag ez azt jelenti, elismerjük, hogy a hallgatók csak egy félévet dolgoznak a pályamunkán, mert különösen a fiuhallga- tók nyáron elmennek katonának. Az előző félév befejezésekor kellene kitűzni a jövő évi pályamunkákat, akkor több lehetőség lenne arra, hogy a hallgatók év közben foglalkozzanak vele, másrészt a tudományos diákköri megvitatásra is maradna idő.

I. T ó t h Zoltán dékán: Megállapodhatunk abban, hogy most a közeljövőben hirdetjük meg a pályázatokat, a jövőben pedig a pályázatok kihirdetését egybekapcsoljuk a díjkiosztással. Ezt határozatilag kimondom.

Áttérünk az l/b pontra, a kari kulturbizottság munkáj ára.

Heller Ágnes: Röviden számolok be a Kari Kulturbizottság e félévi munkáinak hiányosságairól és a következő félév terveiről. A bizottság munkája két részre oszlik: az egyik a DISz kulturmunkája, a másik a szakszervezet kultur- munkája. A DI3z-nek ezen a téren hármas feladata van: az első a már meglévő kulturális szükségletek kielégítése, elsősorban a közönségszervezés révén, a második a kulturális szükségletek felkeltése, az általános műveltség szélesítése, a harmadik a diákok kulturális öntevékenységének növelése. Az Irodalomtudományi Karhoz viszonyitva a mi karunk kHttXK kultürmünké ja igen erősen elmaradt. Lényegében azokkal a rendezvényekkel értünk el sikereket, amelyeket az Irodalomtudományi Karral közösen rendeztünk meg, tehát nem volt szükség külön öntevékenységre a mi karunk részéről. A szavalóversenyen, ha kis létszámmal is, de a mi karunkról is résztvettek, mégpedig igen szép sikerrel. A kulturversenyen az első és másodéves történész hallgatók vettek részt, a másodévesek igen színvonalas műsorral léptek fel. Karunkról számos hallgató vesz részt mind a színjátszók, mind az énekkar munkájában,de ezen a téren két probléma van. Az egyik az, hogy a hallgatók igen szűk körére terjed ki ez a kulturmunka. Nagyon gyakran észrevehetjük, hogy ugyanazok a hallgatók, akik a kulturmunka egyik területén résztvesznek, a másik területen is dolgoznak és igen széles a hallgatóságnak az a rétege - és ez bizonyos fokig a muzeológus hallgatókra is vonatkozik - amely egyáltalán nem vesz részt a kulturmunkában, vagy sajátosan éppen a kar kulturmunkájában nem vesz részt, hanem kizárólag egyénileg művelődik. Hiba az, hogy a mi karunkon nem alakult ki az a rendszer, hogy a tanszékek, intézetek, kabinetek intézeti kulturesteket rendeznek. Pedig ezen a módon sokkal szélesebb rétegeket lehetne belevonni a kulturmunkába, valamint ez hozzájárulna ahhoz, hogy a kulturmunka bizonyos fokig közönségszervező is legyen. Hiba az, hogy nálunk a DISz részéről nem volt gazdája a kulturmunkának és ezért a DISz a következő félévre külön aktivistát állitott be erre a munkára, úgyhogy ezen a téren a DISz tevékenysége meg fog élénkülni. Sajátos nehézség, hogy a mi karunkon egy-két kivétellel kevés az úgynevezett kis tanszék, ahol a hallgatók úgyis folyton összejönnek, tehát kézenfekvő a közös rendezés. A művészettörténészeknél a hallgatók külön-külön keresik a művelődés útját. Kérem a tanszékvezető elvtársak és a tanszékek dolgozóinak- 7 -