Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

н

kell tál Iniok a helyes utat. A legfontosabb ezén a téren a fiatal oktatók llanció, töretlen szakmai fejlődése, я a teljes következetesség, bi tons ág, az elvi жзёкжваххщ szilárdság az általános kérdésekben. Ha azt tapasztaljuk a hallgatók, hogy a fiatal oktató szinte a szemük láttára fejlődik, szakmailag erősödik, világnézetileg pedig szi- l írd és következetes, akkor a bizalom mindjárt erősebben nyilvánul meg ahal Igátok részéről, másrészt a fiatal oktató is nagyobb biztenaággal mer közeledni a hallgatókhoz,

A fiatal oktatóknak tapasztalat szerint rendkívül nagy szerepük van a jelenlegi egyetemi oktatásban, hiszen as órabeoszt a, a szerain rium-beosztás következtében lényegesen többet forgolódik a hallgatók körébon, mint a tanszék- vezetők, vagy a docensek. A hallgatók teh át szívesebben keresik fel őket kérdéseikkel. Az a tapasztalat, hogy a hallgatók az idősebb előadókkal nemigen mernek vitatkozni, ha viszont egy fiatal oktató módot &1 nekik arra, hogy kifejtsék a véleményüket és arra ellenvéleményt mond, akkor r .szoknak az őszinte vitára* a fiatal oktatóknak tehát \ '

törekedniök kell arra, hogy felébresszék a hallgatókban ezt a vitaszellemet, mert a vita. hevében előkerülnek olyan kérdések, amelyeket hivatalos form-s gok között & hallgatók óvatosan kerülnek, vagy cs&k nagyon finoman adagolva mondanak el. dzek a vit к sokmindent felszínre hoznak és módot adnak arra, hogy a fiatal oktatók nemcsak szakmai, hanííra a világnézeti, politikai munka területén is nevelő műnk át vége ehessenek«

A hallgatók nagyon éber azettfool figyelik fiatal oktatóik által nos érdeklődési körét és ha úgy 1 ítj k, hogy- 41 -