Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
И lb- so nőm és a látóapparátus különleges szerkezetét elmagyaráznom, ami nem túlságosan érdekes, előadásaim egyikében elmondottam hallgatóimnak, hogy amikor ezekkel a kérdésekkel sokat foglalkoztam, egészen fiatal koromban, még demonstrátor voltam és diák, az az ötletein támadt érzékelés-lélektani tanulmányaim alapján, hogy szemet konstruálok a vakoknak. ftem akarok belemenni a különb 5 gondolat lényegébe, mert ez egy féltudásból eredő ábránd volt, de mondhatom, hogy hallgatóim nagyon felfigyeltek, amikor elmondtam nekik ezt az ötletemet, amelyből nagyon sokat tanultak az általános lélektanból, mert elmondtam, mi volt a hibája annak az elgondolásnak. XBxxKftfcoxcfeejcym^eiie-fcfeogyrBxi&CKexn »exóxáECEÍmoKdnfciemekGiöxözcöfci0*o3aja®ixksp®3a4at>iiGH$xakb64 kéxeáciökbxbxb:scmiÉ0kcxeg9xdec«axekc*Bxóx<inQkc*e*4jsöjíOk>tjee £вхв±кхвхохохвхсхо±*х Az volt a benyomásom mégie, hogy ennek az órának tanitó-oktató sikere rossz volt. Elmondok egy másik példát, ahol az volt az érzésem, hogy nem egészen helyesen cselekedtem. A figyelem lélektanával kapcsolatban szórakozottságról beszéltem és ezt 11- lusztrálni akarván hatékony példákkal, saját mulatságos szórakozottság! eseteimet mondtam el. Azt kellett megállapítanom, hogy nem jártam el egészen helyesen, mert nagyokat ne* ' t vettek rajta з hallgatók, de egy kicsit kifiguráztam önmagamat, ami - mint későbbi tapasztalataim megmutatták - nem volt egészen helyes. Azzal$ tehát, hogy tudásunk álményszerti, hogy érzelműé- ki na щ- súlyozott élményeink vannak mögöttük, óvatosan kell bánnunk, mégis azt hiszem, ez a kulcsa anmk, hogy a tanár egyénisége magán a tananyagon keresztül is érvényesüljön. (