Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

elkülönítve politikai 6a társadalmi kérdésekről beszélni velük úgy, hogy abban ne legyen benne egyetemi hallgatói mivol~ t "

tűk és személyes problémáik kérdése, i.rre azonban csak egy

olyan harmonikus egyéniség képes, akinek személyes szenvedő- < . < \ : lye egybeesik az egyetem eélJávái, oktatásügyünk céljával,

a mi egész dolgozó népünk céljával, iki - hogy durván fejezzem ki magamat - sero nem szakbarbár, sem nem mozgalmár, hanem harmonikus egyéniség, típusa annak az embernek, akit Sztálin lenini

t 1 ' " <

embernek nevezett, akiben ощялпси a társadalmi érdeklődés, a

<

tudományos érdeklődés harmonikusan ugyesül legszemélyesebb aspirációival.

Az egyéni hatás különböző terepeiről elég bőségesen számolt be Világhy elvtárs tanulmánya. Hadd soroljam fel csak

4

taxatíve és egyre rövidebben ezeket a terepet, pusztán csak arra az egy-e у kérdésre szorítkozván bennük, ami a tanári személyiséget valamikén érinti. Ilyen elsősorban az előadás, a ? { * •' tanári egyéniség hatásának központi terepe. Itt az első, ami

HZ egyéniség hatását jelenti, a tudás biztonsága. Ezt követi csak a gondolkozás eredetisége, az étadás erkölcsi s envedálye, az a szenvedély, amelyet persze nem érezhetnek a hallgatok annál a tanárnál, aki állandóan a jegyzetei fölé hajolva lapozgat és fel sem néz irataiból, hanem akinek a szeme ott jár a

у

hallgatók sorában és megérzi," hogy most egy mondatot azért ismétel, mert azt érzi, hogy valahol még a megértés пета tökéletes ős KZX szenvedélyesen nem tudja elviselni, hogy ne értsék át teljes erővel, amit mond.

Ilyen terep a stilus igényessége és demokratizmusa, az a tisztelettudás, araivei a tanár tanítványaival, tehát