Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
HCl — 12 kedvelt részein túl is jelentős része ez ennek a nagy tannlsá- gu könyvnek: a tanári tekintélyben, a tanéri fölényben benne van az is, hogy nem önmagának tekintélyes, nem önmagában tekintélyes, nem valamiféle szürke tömegből kiemelkedő tekin- tély, hanem mögötte ott ven egy tanári kar, egy olyan pedagógus kollektíva, egy tudós közösség, hogy az elsők között az ' , első, nem a törpék között óriás, hanem hatvan erős férfi van vele akkor is, amikor szól, akkor is, rmikor egyedül (Tanítványai előtt, mert érzik, hogy nem egymagában képviseli ezt a tudományosságot, ezt *=tz oktatói хгк&кя erkölcsöt, módszert, hai __ nem mögötte ott van ogy közö33ég hódító ereje, hogy nem fáradha t ki, nem torpanhat meg az utján, nem kedvetlenedhet el, < nem züllhet bele egy tanári sztárolásba, vagy egy tudományos sikerbe, nem keseredhet bele egy vita keserűségébe, mert nincs egyedül. A tanítványok érzikx rajta, hogy társai vannak, elvtársai vannak, olyan elvtársak közül lép ide be, akik akkor is egyenesen tartják, amikor esetleg, ha magára maradna, belerokkanna a derese és lecsüggedne a feje, attól tartja olyan magasan a fejét, mert ennek n közösségnek a tagja. A pedagógia: viszonyfogalom, mégpedig a tanár és tanítvány viszonyának, egy bizonyos korrelativ jellegű viszonynak a fogalma. Tanár és tanítvány viszonyában a nevelői személyiség egyik legnagyobb próbája, hogy amikor nemcsak a katedrán, hanem a tanítványokkal való érintkezés minden féle víszonyln- hogyan állja meg a helyét, tában áll, a tanár és tanítvány viszonyának helyessége nagyban függ a nevelői яхжйж egyéniség minőségétől, azért mondom, hogy korrelativ viszony, mert egyszerre kollektiv ás szubjektív viszony. A tanítványnak éreznie kell a személyes érint-
