Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-01-14 kari tanácsülés - Napirend előtt: Fülep Lajos professzor megjutalmazása 40. szolgálati évének betöltése alkalmábó - 1./ Az állami ideológiai oktatás kérdései - 2./ A módszertani alapelvek végrehajtása karunkon - 3./ A felszabadulás megünneplése karunkon
4 7л1- 5 A hallgatók tudományos nevelése szempontjából igen fontos volt a szakszemináriumok beállítása, amelyek módot adnak a legegyénibb módszerek alkalmazására és a legszigorúbb tudományos igények érvényesítésére, s itt látszanak meg legélesebben a hallgatók felkészültségbeli fogyatékosságai is. A szakszemináriumok jellegéhez^hozzátartozik, ho,;y a hallgatók több szakszeminárium közül olyant választhassanak, amely szakmailag leginkább érdekli őket. На а IV.éves hallgatónak magyar ás egyetemes történetből szemináriumon kell résztvennie, ismét egy másik korszakból a szakszemináriumon komoly munkát kivannak^tole, nem jut hozzá, hogy érdemlegesen előrehaladjon szakdolgozatával. Helyes volna tehát, hogy a hallgatók olyan korsza .beli szakszemináriumon vehessenek részt, amely korszakból szakdolgozatuk készül. A Szovjetunió Története tanszék felveti, hogy a Szovjetunió történetéből a jövő évben nem kellene-e szakszemináriumot hirdetni. Ez Sinkovics szerint is helyes volna. Utal arra, hggy^a művészettörténeti ésr régészeti tanszékeken sohasem volt anyagkövető szeminárium, hanem a múltban is a gyakorlati foglalkozások a fokozatosság elvét követve igazi bevezetést adtak a tudományos Munkába, ezek a szemináriumok tehat a valóságban szakszemináriumok. Rámutat, hogy az egyetemen kívüli foglalkozások rendszere /múzeumi, ill. levéltári gyakorlat,hospitálás és gyakorló tanítás stb./ lényegében megegyezik a módszertani alapelvek útmutatásaival. Helyes kezdeményezés volt a Módszertani Kabinet részéről,^bogy^a III.éves tanárszakos hallgatók gyakorló idejük egy részét általános iskolában töltötték. Az V.éves régészhallgatók gyakorlata ebben az évben szorosabb kapcsoiatban van az egyetemmel. A művészettörténeti tanszék felveti, hogy a hallgatók minden nyáron néhány hetet múzeumokban dolgozzanak. A művészettörténeti és^régészeti képzés elengedhetetlen részét jelentik a tanulmányi kirándulások, de ez igen fontos volna a történétszakos hallgatók szempontjából is. Elmondja, hogy a tanszékek jelentései általában kevesebbet foglalkoztak a müdszertani alapelvek II.részével, pedig ez is nagyon^fontos szempontokat ad. Utalsz** az egyéni jegyzetkészítés fontosságára, majd megállapítja,rhogy a folyamatos tanulás helytelen értelmezésének^ ^ amely a tanulás tengelyébe az előadások jegyzetének évközben való átvételét és ismétlését állította, egyre kevesebb talaja van a hallgatók között. Ami a levelező tagozatot illeti, az évközi ellenőrzésnek szánt konferencia a gyakorlatban nem vált be, a levelezőké tagozat színvonala a múlt évhez viszonyítva nagyot*, esett. A levelező oktatás kérdése sürgős felülvizsgálatot kivan, annál is inkább, mert az OM tovább akarja szélesíteni ezt a tagozatot, A szakdolgozat alkalmas alap volna a hallgató rátermettségének, ideológiai és' szakmai felkészültségének, a négy év alatt tanultak alkalmazásában szerzett készségnek elbírálására, éppen ezért az államvizsga középpontjában kellene állnia. A szakdolgozat mellett abból a korszakból kellene kérdést adni,^amelyikből a szakdolgozatkészült. Az^ államvizsgán meg lehetne győződni arról, hogyha hallgató pennyire latja a ma problémait és sajat fejadatát az országépitésben. Tanárszakos hallgató kapna kérdést a szakdidaktikából is. így az államvizsga sokkal inkább megfelelne céljának. A konzultáció jelentőségét a tanszékek már a múltban is felismerték, de a konzultációk дет voltak elég rendszeresek, alaposak és szűk körre terjedtek ki. Atanszékek fokozott mértékben igyekeztek segíteni a szakérettségiseknek nehézségeikben. A középkori egyetemes tanszék
