Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon

m- 4 "érettségis hallgatónk úgy érzi, hogy ha. lépést tud is tartani, nem elég mél- a tudasa, nem elég biztosak az ismeretei, hiányos a,kiк - jezési készsége,^mondatai sokszor^csiszolatlanok, darabosak* ^Italában megfigyelhető, hogy a hallgatok többségének teljesítménye nem egyenletes, s orgalimakban, munkákédvükben vannak hullámvölgyek, visz- szaesések* A szakérettségisek munkájában sokkal súlyosabbak az ilyen lemaradások, sokkal nehezebben pótolhatók, Szerencsbe, h ogy sokukban hallatlan energia, munkakedv és akarat van és ennek köszönhető# hogy Úgy tudják tartani magukat* Az egyik IV,éves mónjTII.éves vizsgáján választott magának magyar tőrt.Eteti szakdolgozatot, hősiesen birkózva a nehézségekkel, a nyelvtudás hiányával, a kifejezés darabosságával, a sémátizálás kisértésével, eredetien közeledve minden kérdéshez. Elmondta ,hogy az orosz szövegek fordításakor maga szeretek rájönni egy-egy mondat ne gfejtésére, mert akkor jegyzi megrigazán, Amit nem önállóan végzett, annak az értéke sokkal kisebb a szamara. Általában a szakérettségisek^többsége szeret önállóan dolgozni, a maga erejére támaszkodva, inkább nagyobb erőfeszítés árán is. anszékektől kaptak és kapnak^segítséget, £sk éppen az ő erőfeszítéseiket nézve az önálló munkára, az önállóságra, nem helyes, ha a tanszékek nem önállóságuk fejlesztésére, hanem túlságos gyámo 1 itásukra törekszenek, mankót adnak nekik. Az egyik III,éves lány elmondotta: annak a segítségnek érezte és érzi ma is igazi hasznát, hogywszeminárium- vezetője megnézte órajegyzeteit, kijegyzéseit könyvekből és megtanított a, hogyan kell jegyzetelni, a lényeget rögzíteni. A szakérettségis kérdést a maga összetettségében kell nézni, szinte ahány szak- érettségis, annyiféle külön-külön problema; igy kell megkeresni a segítés helyes módját, az évfolyamon adódé kérdések és nehézségek szem előtt tartáséval. Egyenként kell beszélni a szakérettségisekkel, de nem egyszer egy félévben, hanem rendszeresen és önbizalmukat, munkakedvüket ébren kell tart ni, A szakérettségisek problémái foko- zottabbsEÉx mértékben jönnek elő a kétszakos évfolyamokon, ahol természetesen fokozott mértékben kell a tanszékeknek mellettük álla- niok.

A szakérettségisek uj színeket hoztak az egyetemre, vannak közöttük jópáran, akik példát mutatnak a többieknek, a középkori témán dolgozók között egy szakérettségis van legelőbbre. Legtöbbjüknek nem problema, hogy vidékre kerülnek általános iskolába. Van olyan IV,éves, aki elmondta, hogygmég ha lehetne, akkor sem maradna Pesten. Hiányaikat évek munkájával pótolni fogják és jé tanárok lesznek. Ez vonatkozik az átlagra. Vannak azonban minden évfolyamon néhányan, akik az átlag alatt maradnak és akiknél a hiányok pótlása sokkal nagyobb nehézségeket fog okozni. Van olyan IV,éves az egészen gyengék közül, aki szóvatette, hogy a szakérettségi után vagy az első év befejezése után miért engedték tovább? Akkor még könnyebb lett volna^visszament:it korábbi munkahelyére, most azonban 3-3 1/2-4 év után egészen más a helyzet. Ha az I.éven már sokkal. jobban megválogatotu^allgatók tanulnak, de azért most is helyes volna, ha az első év befejezése után a hallgatókat abból a szempontból mégey szer megnéznék, hogy az első év^tapasztalatai alapján van-e az illetőben elég Ígéret, hogy eg fpgja allani^a helyét. Ez a rosta nemcsak a szakérettségisek, de az öááes hallgatók esetében szükséges. A szakérettségis hallgatók^ösztöndíj-kérdése az ösztöndíjak uj rendezésekor komoly megfontolást igényel. A párt aktíván Farkas P.ihály elvtárs ismertette az uj ösztöndíjrendszer lényegét, kiemelve azt a helyes alapelvet, hogy az uj rendszer az eddiginél sokkal inkább a tanulmányi eredményt veszi alapul. Valóban nem serkentett jotanu-^ lasra, ha ettől független, vagy látszólag független volt az ösztönr.ij.