Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-07-30 kari tanácsülés - 1./ Áttekintés és mérleg az elmúlt évi munkáról - 2./ Következő évi munkaterv megbeszélése

- 3 sodsorban tudósokat, mert hiszen a kultúrforradalomban a nagyobb feladat a tanárokra esik, nem becsülve le egy pillanatra sem a tudósok szerepét. Úgy gondoltuk, hogy a szakmabeli képzés és a tanári hivatásra való képzés nem választhatók el egymástól, mert az lesz a jó tanár, akUtf- szaldaabelileg is jobban fejlett és az lesz a jó tudós, aki nem szakad el az oktatástól sem és abban is szakember. Ezen a téren tehát komolyabb hibát nem követtünk el.

Célul tüztük ki a kari kollektíva kiépítését is. Szélesebb értelemben, az oktatók és a hallgatók együttesét tekintve, ezt sokkal kisebb mértékben tudtuk keresztülvinni, de azért nagyobb bizalom mutatkozott meg a hallgatókban az oktatók iránt, mint a múltban. Jelentékenyebb eredményt érhettünk el az oktatói kollektíva kiépítésében. A kari tanácsüléseken megnyilvánult a bizalom légköre, a személyi kérdések teljesen háttérbe szorultak az elvi kérdések mögött, maga a dékán mindig érezhette a tanácsüléseken a sriyfc legteljesebb jóindulatot és segitő készséget, az ülések elég meleg hangulatban, szinte családias légkörben folytak le, a baráti és elvtársi segitségnyujtás döntő mértékben tudott érvényesülni, Az esztendő eredményeinek elérésében döntő volt ez a segítség, amelyet a magam részéről külön szivből megköszönök.

Az eszmei-politikai nevelés területén nagy hiányosságok voltak. Amikor legutóbb a Felsőoktatási Szemle egy cikkecskét kért tőlem a kari nevelési kérdésekről, akkor olyan döntő kérdést nem mÉtem megfogalmazni benne, mint például a hazafias nevelés kérdése, de más kérdésekben sem tudtam érdemlegeset mondani. Ez figyelmeztetés a következő évre. Nem mondom, hogy ne lett volna komoly nevelés és hazafias nevelés, de nem tudja megmondani a kari vezetés, hogy egyik vagy másik tanszéken ez a munka milyen módszerekkel és milyen eredménnyel folyik. Ennek a kérdésnek a jövőben munkánk középpontjába kell kerülnie.

ügy hiszem, általában meg lehetünk elégedve azzal a kapcsolattal, amely a kari vezetés és a pártszervezet közt volt, ez még fokozódott a második félévben. A kapcsolatot lényegesen megköny- , nyitette a dékánhelyettes elvtársnak a pártvezetőségben való részvétele, de a dékán is állandó intenziv kapcsolatban volt a párt- szervezettel, és a pártszervezet komoly és értékes segitséget nyújtott mind a kezdeményezésben, mind a végrehajtás elősegítésében, s ezt a magam részéről megköszönöm. Sajnálom, hogy nincs itt a DISz képviselője, de meg kell mondani, hogy a DISz ebben az esztendőben is csak kevéssé volt látható, nagyon kevéssé volt operativ, amiben a saját felelősségünkön kivül meg kell állapítani a felső irányítás hiányosságait, amely általában sematikus és bürokratikus volt, csak általánosságban adott szempontokat a helyi viszonyokra nem sokat tekintve. Ezen kellett volna a helyi szervezetnek segítenie, azonban ezen a téren is kevés történt, úgyhogy a DISz-t ebben az évben nem tekinthettük olyan szervnek, amely a kar munkáját megfelelően támogatta volna. Az év második felében a DISz munkája terén is komoly javulás mutatkozott és megvan a remény arra, hogy a jövő évtől kezdődően már feladata magaslatán fog állni.

A szakszervezet általában jól végezte munkáját, de itt is voltak bizonyos fogyatékosságok. A munka nem volt százszázalékos, a kapcsolat a kari vezetéssel ugyan harmonikus volt, de nem elég széles. Viszont komoly eredményeket ért el a két kar dolgozóinak üdültetése terén, a dolgozók nagyobb százalékának üdültetését

*