Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
214- 50 zászólásokat is. Olyan hozzászólásokkal nem is foglalkozom, amelyekkel teljes egészükben egyetértek, csak azokkal, ahol vitára volna kedvem, illetve ahol a felvetett gondolatot még tovább tudnám folytatni, tehát Ágoston, Zádor, Lutter, Sallai elvtársnak megköszönöm kitűnő hozzászólását, Kardos Lajos elvtárs hozzászólásához azt szeretném hozzáfűzni, hogy a tanári egyéniségnek az előadásban való hatásáról szólván, itt elsősorban az előadás élményszerőségét emelte ki. Nyilvánvaló, hogy ez nagyon fontos eleme az előadáson keresztül való hat'ásnak, de nem lenne szabad erre szimplifikálni a kérdést. Engedjék meg, hogy egy olyan példára hivatkozzam, amely ha nem is személyes élményem, de elég sokaktól hallottam. Gyulai Pál előadásairól köztudomású volt, hogy úgyszólván sohasem mondott olyat, ami* már le ne irt volna és amit egyszer leirt, azt mindig pontosan ugyanabban a formában mondotta el, tanításainak hatása mégis mélyreható volt és tudjuk azt, hogy nem kis jelentőségű tudósaink nevelkedtek az ő keze alatt. Mi volt ennek a titka? Azt mondják, akik közvetlenül tanítványai voltak, azért nem érezték, hogy az öreg ismétli magát, hogy felesleges, amit mond, mert az volt az érzésük egész magatartásából, hogy ő abban, amit egyszer megállapított, megrendíthetett énül hisz, az a meggyőződése, hogy a tudomány a jelen pillanatban itt áll, ez az igazság. Itt tehát nemcsak egyszerűen az élményszerüsegről van szó, uanem arról ameggyőzőif désről is, amivel a tanár mondanivalóját elmondja. Nemcsak azt kell továbbadnom, hogyan si jutottam el ehhez, mert annak nagyon sok instruktiv eleme van, hanem egyben abból a meggyőződésnek kell sugároznia. Ez különösen a nevelés világnézeti
