Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

35 githetik a tanárt, hogy na csak példát adjon, hanem magyarázattal is szolgáljon, átsegítse a hallgatókat az ilyen zökkenőkön.

Idetartoznak azok a kötetlenebb "kirándulások", amelyeket a legkevésbé szoktak az egyetem keretében használni, amikor a tanár nem szervezi meg valaminek a megtekintését, hanem néhány hallgatójával elmegy valahová. Nagyon sokat tanultam ezen a módon, sokmindent megismertem a hallgatók felfogásából, hiányaiból, mert anélkül, hogy észrevették volna, egy év folyamin mindegyik hallgatómmal voltam valamilyen aktuális kiállításon. Nem szerveztem meg ezeket a kirándulásokat, csak egyszerűen elmentem velük. Az ilyen nem kötelező kirándulásokat többre értékelik, ott minden nagyobb hitelt kap, mert sokkal árnyaltabban lehet a dolgokra rámutatni, helyes irányítást adni. Ugyanakkor mind a szakszemináriumokon, mind az ilyen kötetlen kirándulásokon szerzett tapasztalatok rávezetik az oktatót arra, hogy hol vannak a saját maga fogyatékosságai, milyen kérdésekre nem alakította még ki magában a helyes választ, mit nem gondolt még át eléggé. A válaszok ezt a rést megmutatják. Ez a kölcsönhatás egyképp fejleszti a tanárt és a tanítványt, lehetővé teszi, hogy a tanár is állandóan fejlődjék és minimumra csökkenti azt a veszélyt, amire Bóka elvtárs is rámutatott, hogy a tanár és a tanítvány közti kapcsolat pusztán hideg tekintélyből álljon.

A harmadik lehetőség, amelyet szerintem a legkevésbé használunk ki, a végzett hallgatókkal való kapcsolat. Ezt rendkívül fontosnak tartom. Előszöris azért, mert amikor a hallgatók kikerülnek az egyetemről, a több-kevesebb irá'!?l о