Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

- 25 igyekezik az esetlegességek befolyását csökkenteni, igyekezik kiküszöbölni a hatás kivánt irányából az akadályozó moz_ zanatokat.

Félreértés ne essék, itt nem hatásvadászatról van szó, vagy valamiféle szinészkedésről. Minderről azért kell véleményem szerint beszélni, mert az egyetemi oktatókban kiváló kvalitásaik ellenére sokszor a, hatni akarásnak, a hatásra való törekvésnek ez a tudatossága nincs meg kelló mértékben, vagy nem körültekintően megvizsgált, átgondolt.

Engedjék meg, hogy egy olyan személyes élményemre utaljak, amely rag engem nagyon meggondolkoztatott, sőt pillanatnyilag meg is renditett. Az elmúlt tanévben felkeresett engem a harmadéves pedagógiai szakos hallgatóknak egy csoport ja, és nagyon tapintatos, udvarias formában tudtomra adta, hogy a harmadévesek elégedetlenek velem. Elégedetlenek, mert nem ismerem őket eléggé, nincs velük elegendő személyes kapcsolatom, emberi közösségem. Éppen ezért az a tisztelet, amelyet irányomban éreznek, nem a ragaszkodás, a tanár és a tanitvány személyes kapcsolatának melegségéből fakadó, a tanítványok személyiségét formáló- tisztelet, hanem inkább ta„ Ián a távolságon alapulói tisztelet, amely inkább akadályozza a tanítványokra gyakorolt személyes, pozitiv hatást és nem stíasrag elősegíti. Ez volt körülbelül mondanivalójuk lényege. Sok mindenre döbbentett rá hallgatóimnak ez az őszinte megnyilvánulása. Előszöris arra, hogy hallgatóink igénylik a tanár személyes közelségét, rádöbbentett, hogy bár elméletileg tisztában voltam a személyes hatás pedagógiai jelentőségével, a gyakorbatÄcacs gyakorlatban a saját munkában a

C ' , i

* ?oO