Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
до deni disznóságot elfelejtett, mint a jó tanár teszi. Mi összenéztünk. Kiderült, hogy azért néztünk össze zavartan, mert időközben már mindnyájan megtanultuk: * / Festgemauert in der Erden Steht die Form, aus Lehm gebrannt. Heute muss die Glocke werden! Frisch, Gesellen, seid zur Hand! De nem akarok levizsgázni, tudom én ezt kérem! /Derültség./ Nem az anekdota kedvéért mondom ezt el. Zsirairól Írva halála után megírtam, hogy talán első vagy másodéves voltam, amikor azt mondta nekem, hogy meg kell tanulni oroszul, mert nyelvész enélkül nem lehet valaki, de minden szempontból fontos. Egyetemi hallgató koromban annyira sem tanultam meg oroszul, hogy tudományos könyvet tudjak forgatni, bár hozzákezdtem, de ez abbamaradt. Sohasem múlt el belőlem ez a nyugtalanság mindaddig, mig annyira nem vittem, hogy szótárral a kezemben tudok olvasni orosz szöveget. Nem múlt el belőlem soha annak a nyoma egy percre sem, amit Gombocz Zoltán mondott egyszer, hogy minden nyelven tudni kell. Azóta sem tudok belenyugodni abba, hogy egy remekművet ne az eredeti gr elven olvassak, inkább gyötrődök vele és szapora káromkodások között hol Eminescun gyötrődöton románul, hol Botyevon bolgárul. Sohasem fogom megközelítőleg sem elmondhatni, hogy tudok bolgárul, románul vagy oroszul, de nem kétséges, hogy annak az igénye, amit ezek a nagy személyiségek belémoltottak egy-egy szavukkal, iránymutatásukkal, nem múlt el. Ez a tanár és a tanítvány viszonya az egyetem befejezése után, hogy soha nem felejtettem el azt, amit egyik kitűnő professzorom mondott, hogy a matematikát azért kell raegtcnuln- 22 -