Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

fiatal tudós és tanártársaival szemben viseltetik és ugyanakkor az az egyszerűség, amellyel kisebb tudásuk elébe siet, hogy fel tudja emelni saját tudásának magasára. Ilyen jellegű terepe a személyes hatásnak a szeminárium, ahol a tanár abból vizsgázik, vájjon tudása csak a saját féltve őrzött kincse-e, vagy arra való számára, hogy átadja a módszert amellyel szerezte, hogy megmutassa, hogyan lehet odáig eljutni, Meddig ő eljutott. Roppant nagy erkölcsi erő kell ehhez. Mi nagyon jól tudjuk, hogy volt ennek az egyetemnek egy olyan tanára, aki például a szemináriumokban úgy adta ki a részletfeladatokat, hogy tanítványai nem tudták, ezekből a részletekből mi fog összeállni. Gondosan vigyázott arra, nehogy tanítványa egyszer megsejtse, min dolgozik professzora, mert abban az esetben talán előbb jön rá. Szerencsére már régen felkötötte a nyúl a bocskorát és nem tartozik közénk.

A következő az egyéni foglalkozás kérdése, ahol nemcsak a segitő készség morális tulajdonságából vizsgázik a tanár, hanem abból az érzékenységből is, amely az igazi emberismeret és igy a tanítványokhoz való őszinte, szeretetteljes viszony próbája, hogy amikor egy tudományos problémát, egy szakdolgozatot megbeszél, felérez-e arra, hogy a tanítvány esetleg pongyolább felelete vagy lazább mondata mögött nincs-e valamiféle olyan probléma, amelyen egy segitő kéz, egy baráti szó útmutatást adna. Nem az a jó tanár, aki ilyenkor következetesen végigviszi az egyéni foglalkozás előirt témáját, hanem ilyenkor meg tud állani és megkérdezi, mi a baj. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek mi a következménye.

Az egyéni foglalkozásnál a tanár egyénisége vizsgázik abból,- 15 -