Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
- 15 Ш kezés során, mégha az négyszemközt történik is, hogy a tanárt, sülikor vele foglalkozik, nemcsak ő érdekli és nemcsak az ő szubjektív szempontjából érdeklődik iránta, hanem ugyanakkor egész évfolyamának sorsa is érdekli, éreznie ( kell, hogy a kar becsületéről, az egyetem tekintélyéről, ac minderről szó van, mindez jelen van ebben a személyes viszonyban, hogy természetes, hogy most e percben vele foglalkozik, az ő tanulmányi előmenetelét akarja előmozdi- tani, de ebben benne van annak az igénye is, hogy többek között azért akarja előmozdítani, mert az évfolyam átlaga is előtte van, egy újabb jó tanuló példájával akarja megerősíteni az évfolyamot. Ugyanakkor, amikor ennek a viszonynak ilyen kollektiv jellegének is kell lennie, ugyanakkor benne kell lennie annak az érzésnek is, hogy a tanár személy szerint foglalkozik vele, az ő személyes sorsa szén- vedélyesen érdekli, hogy tanulmányi előmenetele, erkölcsi előmenetele, politikai haladása, társadalmi munkája, de gazdasági helyzete és családi körülményei ugyanúgy érdeklik. Ha ez az egyensúly nincs meg, a kétféle viszonyulásnak ez a korrelációja, akkor bizony ott valami baj van, mert ellenkező esetben a mechanizmus gépi élményével távozik a hallgató, azzal, hogy itt nem rólam van szó, hanem az egyetemről vagy az évfolyamról. Ha a másik érzés nincs benne i ebben a viszonyban, akkor bizonyos mértékben a kivételezés, a személye iránti különös kedvezés élménye marad benne. Tárgyában ez azt jelenti: nem szabad hallgatóinkkal sohasem csak oktatási vagy csak nevelési, vagy csak elkülönítve személyes kapcsolatot kiépiteni, sohasem szabad csak
