Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
% felismeri. Aki életében először kollokváltat olyan anyagból, amit ő adott elő, abban a percben, amikor az első felelet elhangzik döbbenten ismeri fel azt, hogy kimondott szava, stílusának ferdeségei, egy megfontolatlanul kimondott ítélete, egy hxáxi henyén alkalmazott tréfája mit torzított annak a hallgatónak a tudásán, ezen a negativ lenyomaton fel kell ezt ismernie még annak is, aki különösen nem figyel rá, hogy személyes tulajdonságai, példája milyen /Iftct k J mélyen hatf. Ennek felismerése, tehát az igazi személyiség Hat önismerete, az önkritika marxista módszere ezeket a jó tulajdonságokat, amelyek a nevelői egyéniség hatásának titkai, terméezetesen tovább fejlesztheti. Ha azután az önkritikát nemcsak hangoztatjuk, hanem alkalmazzuk is a saját életünkben, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nem lehet fokozni jó tulajdonáa&aiságaink hatását. Melyek a tanári egyéniség nevelő erejének látható jelei? Miben összpontosulnak? Én ezt sommásan úgy fogalmaznám meg, hogy az egyetemi tanár tekintélyében, a tanári tekintélyben. Nem kétséges, hogy az igazi tanárra felnéznek tanítványai. Ez nem a tanári hatalom kérdése. Akire valóban felnéznek tanítványai, azoknak tekintélye nem félelmen alapul, nem azon, hogy az illető jegyosztogató, ösztöndíj- és állásosztogató ember. Nem ezen múlik. Hogy ez mennyire nincs ilyen külső jelekhez kötve, erre megint hadd idézzek valamit. Amikor G-ombocz Zoltán meghalt, sok tanítványa irt nekrológot róla. Az egyik azt irta, hogy ül Eötvös-kollégiumi szobájában és valamin! dolgozik. Mindig azt érzi, hogy egyszeresek k±x£ ki fog nyílni az ajtó és valaki belép, ahogy szokott, és föléje hajolva meg fogja kérdezni!!: Mit ir? A professzorát már régen eltemették, de még mindig úgy fogja a tollát, azzal a felelősség■ ^ a
