Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
a szövegben, osak a szőrszálat hasogatta egy parányi baltával, de valójában arra oktatta tanítványait, ami már morális, nevelői gesztus, hogy csak az igazat, csak annyit, ameny- nyit kell, csak egyszerűen, csak világosan, csak mélyrehatóan szabad az embernek beszélnie. Nem kell olyan példákra túlságosan hivatkoznom, mint amit Munkácsi Bernát mesélt el nekem élete alkonyán pályakezdéséről. Átnyújtott egy dolgozatot Budenz Józsefnek. Budenz átvette és xx nemsokára megjelent - ha jól emlékezem - a Nyelvtudományi Közleményekben! az ő tanulmányának tárgyáról egy sokkal érettebb, sokkal világosabban, sokkal jobban megfogott tanulmány. Megdöbbenve olvasta, s amikor a tanulmány végére ért, a saját nevét találta alatta. Kiderült, hogy tíu- denz jónak találta a tanulmány alapötletét, azután hozzáadott egy kicsit a saját tudományos tapasztalatából, Íráskészségéből és mindenből és egy tanulmányt formált belőle. Nyilvánvalóan nem kényeztette el ezzel tanithányát, hanem attól kezdve az olyan becsvággyal ült le irni, hogy ha még egyszer átnyújt egy dolgozatot tíudenznek vagy valamelyik szerkesztőnek, az már azzal a tökéletességgel, precizitással, exactsággal, azzal a széles perspektívával készüljön, mint ahogy azt neki Budenz megmutatta, odaajándékozva a saját tudását munkácsi Bemát akkor még nem nagyon ismert fiatal nevének. Nem kell arra xmk sem sok szót vesztegetni, hogy mit je- < ek lentett a személyi hatás szempontjából azok a teázó délutánok, amelyeket időnkint Riedl Frigyes tartott tanítványai számára, t ahol nemcsak a szaktudományuk titkaiba vezette be őket valamivel mélyebben, mint ahogy azt az előadások megengedték, hanem egy tágabb perspektívát nyitott meg előttük, az egész kul- 6 PO
