Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 9.a.1.)

1954-12-16 / NYIK, TÖK ÉS ÁJTK közös értekezlete - Aktiva értekezlet Tamás Lajos rektor elnökletével

(ГС

a minisztérium bekéri az egyetemek véleményét és szükség esetén mód sí tani fogjuk ezt a nomát«

\ f : \ ■ ' Panaszolják azt, hogy a fiatal oktatók megterhelése általában nagyobb, mint az idősebb, tapasztaltabb oktatóké és ezt léltánytalun- niJc tartják azért, mert - úgy mondj-k - agy fiatal előad пак több v idő kell az előadásra való készülésre, mint egy idősebbnek. Szeretnék mielőbb visszatérni arra, hogy a küzdő oktató önálló előadást ne tart son, ezért a módszertani utasítások is úgy szólnak, hogy előadást általában professzor és docens tartson, adjunktus csak kivételes esetben és tanársegéd még кivétölesebb ecetben, mórt az egyetemi szin vonalat csak úgy tudjuk biztosi tani, ha egyetemi elő cd 1st csak olyan tart, oki már végzett kutató munkát, mert az ezzel kapcsolatos élmények azok, amelyek elsősorban biztosítják az előadások egyetemi színvonalát. A hllgatók azonnal i* jönnek arra, hogy az előadó tudós-e rtigy nem tudós, álményszerüen tudj a-e előadni a tudomány «kiír egyszeri eredmén eit is, vagy csak reprodukál. Kezdő tanársegéd ne előadásokat, fennem szemin ríuaokat, laboratóriumi gyakorlatokat etb. tartson.

Persze azt is tudom, hogy egy szeminárium vezetése sokszor nagyobb felkészültséget igényel, mint egy előadás megtartása, mert az előadáson azt mondom, amit akarok és amire készültem, a szemináriumban pedig kereszttűz alá kerülhetek és baj is történhet. De azért a szeminárium jellegéből folyik, hogy ettől bizonyos mértékig el lehet tekinteni. Szem előtt kall tartani, hogy a kezdők részére szolgáló szemináriumokat tartsák a kezdő tanerők, ahol mégiscsak egyszerűbbek a problémák és egy fiatal tanársegédtől is elvárunk annyit, hogy az első és második év anyagában olyan biztonsággal rendelkezzék, hogy ki merjen állni, még azzal a veszéllyel is, hogy néha kicsit sarokba szorítják. Azt hiszem, mindnyájunkat sarokba szorítottak és nem is r ossz élmény, hogy az ember ki tudott m ds ni. .mléközem, kezdő koromban nagyon növelte önbizalmamat, hogy somikor az első pillanatban még azt láttam, hogy nem sikerül kimászni, mégis sikerült, az általános ismeretek hozzásegítenek. A felsőbb évfolyamokban a szemináriumot idősebb tanársegédek vagy adjunk tusok tartsák. Kétségtelenül az a helyzet, hogy a fiatalabb oktatókat nagyobb óraszámmal kellett megterhelni, azt úgyis fel lőhet fogni, hogy az első egy-két évben kevesebb ideje marad kutatásra, mint a tapasztaltabb tudósoknál, de ez nem szerencsétlenség, mert azt a tudásbeli színvonalat, amelyet egy egyetemi oktatónak kutató munka mellett el kell érnie, csak úgy lehet biztosit ni, h& az ember sokat tanít. Nem olyan nagy igazságtalanság hogy a fiatal oktatónak nagyobb az óraszáma, mint a nagy tudományos tapasztalatokkal és hírrel rendelkező akadémikusnak, fíz csak az első pillanatban tűnhet Így fel,

Kiég gyakran vitatott kérdés a külső, meghívott előadók kérdése.

Abban a kapcsolatban merül fel, hogy az egyetemi oktat le kxxx szinvona Iának emeléséhez a külső előadok százát növelni kell. Két csoportot kell it megkülönböztetni, Az egyik csoportba azok az előadók tartoznak, akiket azért hívunk meg, mert a tanszékeken nincs elég tapasztalt oktató és alaptárgyakat vagy általános tudemányi tárgyakat taníttatunk meghívott előadókkal, izeknek a számát lehetőleg csökkenteni kell, mer az'и kívánatos, hogy óz oktató munkát minél nagyobb mértékben a tanszék végezze a kialakított tanszéki kollektíva munkájaként. Kz azonban nem jelenti azt, hogy egyes tárgyaknál ki lehet küszöbölni a külső előadókat. Vannak elméleti cs gyakorlati spéci lis tárgyak, ahol nem lehet arra & tárgyra tanszéket felállítani, mert nem olyan nagy terjedelmű a tárgy, vagy egyéb, kár takarékossági okoknál fogva és ott a meghívott előadókat biztosi tani kell, lizt az tlagnorma alapján az egyetem rendelkezésére álló béralapból kell biztosítani, ezeknek tehát- 22 -