Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1973-1974 (HU-ELTEL 1.a.55-60.)

1974.02.22. rendes - Mellékletek

y

J_ a v a slat

ogyetemi tanári cim adomány ozására

Dr.Kucsmán Árpád tanszékvezető egyetemi.tanár az alábbiak alapján javasolja dr. M e s s m e r Andrásnak, a kémiai tudományok 1 ostorának az egyetemi tanári cim adományozását:

Dr. MESSMER ANDRÁS az ITTA Központi Kémiai Kutató Intéz t tudományos osztályvezetője 1922-ben Budapesten született. Egyetem:' tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte 1940-44-ig. Tanári oklevelet szerzett kérnia-fizika-matematika szakokon 1946-ban, vegyészdoktori oklevelet nyert 1948-ban. 1965-ben a kémiai tudományok kandidátusa, 1973-ban a kémiai tudományok doktora lett.

1945 nyarától, egyetemi tanulmányainak befejezésétől kezdve 1956. februárjáig a BME Szerves Kémiai Intézetében mint Zemplén Géza professzor munkatársa dolgozott. Résztvett a Szerves Kémiai Intézet ujjáépitésében; először mint gyakornok, majd mint tanársegéd a hallgató-laboratóriumokat vezette. 1951-től megbizott előadói minőségben az Esti Tagozaton, majd később a nappali tagozaton is előadta az "Elméleti szerves kémia" c, tantárgyat, valamint a "Szerves Elemzés" c. kollégiumot. A Vegyészmérnöki Karon először szervezte meg a "Szerves elemzési gyakorlatok" c.laboratóriumot. Ennek alapján alakítottak ki ilyen laboratóriumi foglalkozást az ELTE Szerves Kémiai Tanszékén is. Előadásaihoz és gyakorlataihoz összesen hét egyetemi jegyzetet irt; ezek közül három ma is használatban van.

Az 1945-56-ig terjedő időszakban mint Zemplén professzor mun' katársa a szénhidrátkémia területén végzett kutatómunkát. 1956. február 1-t« 1 az MTA Központi Kémiai Kutató Intézethez nyert kinevezést tudományos munkatársi, 1961-től főmunkatársi, 1969-től tudományos osztályvezetői minőségben. Az Intézetben megszervezte a "Szerves Reakciómechanizmus Kutató Csoport"-ot, majd a "Szerv ; Szintetikus és Reakciómechanizmus Osztály" vezetője lett.

Akadémiai doktori disszertációjában a heteroaromás gyür::záródásokra és felnyilásokra vonatkozó vizsgálatait foglalta össze Tisztázta a cikloaddició határeseteit és kidolgozta a ciklodehidrogénezés általános elméletét. Foszfororganikus vegyületek segítségével sikerült a Staudinger-reakciót kiterjesztenie a szénhidrátvegyületekre és ennek folyományaképpen az első karbodiimid antipód-párt előállítania. Újabb eredményei közül az ambiöens gyűrű-