Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1973-1974 (HU-ELTEL 1.a.55-60.)

1973.09.06. rendes - 3. A magyar felsőoktatás fejlesztésének időszerű kérdései

- 45 -Polinszky Károly miniszterhelyettes: Nagyon örülök, hogy sok érdekes kérdés merült fel, amint örülök annak is, hogy jól határoztuk meg Magyar György elvtárssal együtt azt, hogy az eszmecsere munkaértekezlet jellegű legyen, ne legyen elvont előadás, hanem közös gondokon közösen töprengő, információkat cserélő beszélgetés.

Amit mondtam, az csak nagyon kis százalékban volt személyes véleményem, legtöbbnyire a KB határozat alapján már eddig megindult, számos szakember véleménye alapján folyó munka pillanatnyi állásáról adott beszámoló.

Ürülök annak, hogy a hozzászólásokban felvetett vélemények még szakok szerint is megegyeztek a mi elképzeléseinkkel.

A két vagy többlépcsős oktatási rendszerrel, a másfél szakossággal nem kivánok most foglalkozni, itt egyetértésre jutottunk. Teljes világos, hogy ezt a kérdést differenciáltan kell megoldani, és teljesen világos, hogy azok az előkészitő munkák, amelyek a múlt tanév során folytak, már ebben az irányban hataak,ideértem a továbbképzést is. A pedagógus továbbképzés keretei meg lesznek fogalmazva minisztertanácsi előterjesztésünkben, de hogy az hogyan fog belépni és milyen anyagi feltételek várhatók, azt ma még világosan nem látjuk. A bölcsészképzésnél, de. a jogászképzésnél is hajlamosak vagytnk azt mondani, hogy nem müszer-r és gépigényes, tehát olcsó, ma már azonban mindannyiunk előtt világos, hogy ez messze nem igy van, könyvek, folyóiratok kellenek ehhez, sőt mindinkább laboratórium is. Amikor műszerekről, gépekről és felszerelésekről beszéltem, gondolatain a korszerű bölcsészettudományi képzésre, a társadalomtudományi szakokra is. Megdöbbentő, hogy milyen tehetetlenek vagyunk ebben az irányban, mert hiszen látni kell, hogy a világpiaci árak drágulása, az óriási mértékben megnövekedett könyvkiadás mellett az erre a célra fordítható keretek nemhogy nőnének, hanem fogynak. Csak azt tudom mondani, hogy szégyellem maga, nem tudok mást mondani. Kzen a téren bizony nem tudtunk előrelépni, pedig minden évben fel