Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1971-1972 (HU-ELTEL 1.a.46-49.)
1972.07.14. - Határozatok, mellékletek
* Népköztársasági Tanulmányi Ösztöndíj-pályázathoz VÁSÁRHELYI JUDIT IV. éves magyar-latin szagos hallgató Budapesten született I960, február 25-én. Édesapja, dr. Vásárhelyi Boldizsár a Budapesti Műszaki Egyetem Kossuth-dijas egyetemi tanára volt, 1963-ban meghalt. Édesanyja nyugdíjas tanítónő. A Veres Pálné Gimnázium orosz tagozatán végezte középiskolai tanulmányait. A III. és IV, éves korában oroszból, latinból és magyar irodalomból indult az Országos Tanulmányi Versenyen, mindhárom tárgyból dicséretben, könyvjutalomban részesült. Mivel általános és középiskolai tanulmányait mindvégig kitűnő ered- * ménnyel végezte, a IV. gimnáziumi év végén megkapta a :,Kitünő tanuló11 érdemérmet. Kitűnő eredménnyel érettségizett 1968-ban. Még ez évben felvételi vizsgát tett karunkon magyar-latin szakra. A felvételin 20 pontot szerzett. A Bizottság véleménye szerint minden tárgyból messze kimagasló, átlagon felüli tudással rendelkezett. Egyetemi tanulmányait az 1968/69« tanévben kezdte meg. Tanulmányi eredménye a 8 félév alatt - az első félév kivételével - mindig 5 /kitűnő/ volt. A szaktanszékek véleménye szerint egyetemi tanulmányai során nemcsak kiváló szakmai ismeretekről tett tanúbizonyságot, hanem bebizonyította, hogy alkalmas tudományos munka végzésére is. I. éves korától kezdve részt vesz Tolnai Gábor egyetemi tanár irodalomtörténeti szakszemináriumain. Tolnai Gábor professzor irányításával tervszerűen kutatja Szenczi Molnár Albert utolsó korszakát, a külföldről történt végleges hazatérése utáni időszakot. Ezen időszakon belül a legapróbb filológiai kérdésekre is kiterjedő elemzését végzi a szerző legutolsó, De summo bono cimü müvének. Kutató munkáját jelentősen támogatja klasszikus műveltsége, latin és más.nyelvekben való jártassága. /Orosz nyelvből 1969-ben állami nyelvvizsgát tett, jelenleg angolul és németül tanul./ Azok sorába tartozik, akik már hallgató korukban bekapcsolódnak egy tanszék tudományos kutató munkájába. Szenczi Molnár Albert.De summo bono c. müve az iró születésének négyszázadik évfordulód jára, 1974-^re, kritikai kiadásban fog megjelenni a Régi Magyar Próza Emlékek c; sorozatban. E kiadvány sajtó alá rendezésében Vásárhelyi.Judit is közreműködik. Jelen tanévben résztvett a Tudományos Diákkör pályázaton, s bölcsészkari első díjban részesült. Szerepet vállalt - és a feladatot jól látja el - a Régi Magyar Nyomtatványok Tára II. kötetének munkálataiban. Latin szakjából szintén kiváló, nem csupán az évfolyamtársai^ hanem az összes latin szakos hallgató között az első helyen van. Érdeklődése elsősorban a magyarországi latin felé irányul. Tájékozottsága messze meghaladja az egyetemi hallgatóktól megkívánható mértéket. Szakmai tudásáról legutóbb a II. szigorlaton! adott számot, éspedig olyan kitünően, hogy valósággal örömet szertett tanárainak. Tagja az Ókortudományi Társaságnak és az Ókortudományi Diákkörnek. 1970-ben a Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett orosz versenyen helyezést ért el. Rendkívül szerény,.szorgalmas, nagy akaraterővel rendelkező hallgató, bár kiemel-! kedik társai közül, soha nem fölényes vagy tolakodó, szerényen, halkan viselkedik. A felsorolt tulajdonságai miatt tanárai és hallgató-társai szeretik és nagyra becsülik. Őszintesége és tiszta jelleme, derűs optimizmusa lehet a magyarázata annak, hogy sokan keresik barátságát. Lelkiereje, keménysége és tudományos elkötelezettsége mindenki számára példamutató. A latin-görög KISZ alapszervben kulturfelelősi funkciót töltött be. Alkalmasságát, rátermettségét megválasztása után röviddel igazolta: neki kellett megszerveznie, a szereplőket betanítania a Latin-Görög Hét nagyszabású Trencsényi-emlékestjére. A komoly és sürgető feladatot hihetetlenül biztos kézzel, igen jól oldotta meg. Bár ötödéves korára érthető módon nem^ülhlt vezetőségi funkciót, értékes segítségére továbbra is számíthatnak, , Az 1971/72. tanévben elnyerte a Népköztársasági Tahklmányi Ösztöndíjat, a fentiek p,köje|^ezo tanévben is messzemenőkig'támogatjuk az ösztöndíj.eInyeréséri Budapest, 1972; junius 30* Dr. Székely György s.k. A A V A v.
