Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1970-1971 (HU-ELTEL 1.a.41-45.)
1970.09.07. díszoklevél adományozás - Előterjesztés arany-, gyémánt- és vasdiplomák adományázására
JAVASLAT gyémánt és aranydiploma adományozására Gyémántdiploma Dr. Barmer János 1888 március 6-án született Székudvaron. Bölcsészettudományi doktorátusát Kolozsváron szerezte meg 191o-ben, tehát éppen hs-yvan esztendővel ezelőtt. Ettől kezdve Jász- . berényben középiskolai tanár volt s egyúttal a Jász Muzeum igazgatója. Innen Szegedre került, ahol 1937-ig az Egyetem Régészeti.Tanszékén adjunktusként szolgált, 1937-4-6-ig pedig mint professzor. 194-6-63. között Egyetemünk Régészeti Tanszékének volt tanszékvezető egyetemi tanára, és mint nyugdijas is tovább tartja speciális kollégiumait. 7o. éves korában a MTA Archeologicájának két kötetét szentelték az évforduló megünneplésére. A Rómer Flóris emlékérem tulajdonosa. Ő és szegedi iskolája nagyszabású ásatótevékenységet fejtett ki Hódmezővásárhely környékén és eredményeiket az általa szerkesztett szegedi Dolgozatokban a hazed és nemzetközi régészet közkincsévé tették. Ő inditotta el a magyar régészet nagy bibliográfiáját s folytatja munkáját mind a mai napig. Nemzetközi isme.. ' - j a péceli kultúráról irt monográfiája /1957/, Márton Lajos tószegi ásatásait közlő nagy dolgozata és számos más müve alapozta meg. Erős tudománytörténeti érdeklődése nyomán születtek meg régészettudományunk nagy alakjairól közölt munkái. Az Egyetemen a Dissertartiones Archeologicae tiz kötete jelent meg szerkesztésében. Tudományos módszerére rányomta bélyegét sokirányú érdeklődése. Egyike . volt az elsőknek, akik pl. az őskori ember mindennapjával foglalkoztak. Több néprajzi, történeti tudomány is tanúskodik érdeklődésének kiterjed voltáról. Nyugdijas korában is szenvedéllyel folytatta kutató munkáját s nemrégen fejezte be Békés egykori vára helyének régi oklevelek és térképek alapján történt megállapitását, végleges rögzítését. Mint a szegedi, majd a budapesti Egyetem tanára megalapozott tudásu, becsületes kutatógárdát nevelt. A fiatalokkal való törődése, ütjük egyengetése, tanácsokra! való támogatása éppen úgy nem szűnt meg nyugalomba-menetelével mint kutató munkája. Mindezek, a csak vázlatosan előadott érdemek, nemcsak hazai megbecsülését eredményezték, hanem a nemzetközi régészeti világban is megkülönböztetett helyet biztosítottal számára. Csak példaként emlitjük, hogy a tavaly Budapesten ülésező 212o