Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1970-1971 (HU-ELTEL 1.a.41-45.)
1971.06.30. - Határozatok, mellékletek
9h- 12 -kitűnő és jeles jó közepes és elégséges elégtelen halasztott / a halIga tók összlétszánának %-ó.ban./ Állam- és Jogtudományi Kar 9,2 32,8 51,8 6,2 Bölcsészettudományi Kar 45,2 46,6 5,1 3,1 Te rm é s ze 11 u do m ányi Kar 24,1 42,? . 25.3 6.7 . ELTS-átlag 28,8 42,8 23,1 5,3 A jelen tanév I, félévi tanulmányi eredményei az előzőek-' nél még jobbak, mert a félévi vizsgák általában könnyebbek, a szigorlatok szama kevesebb. Ezek közül csak a Bölcsészettudományi Kar feltűnőén jó átlagát emeljük ki, éspedig azért, mert itt a hallgatók 94 %-a kitűnő-, jeles- és jórendü, s csak a maradék 6 % jut a jónál rosszabb átlageredményüelp?e. Talán nem is szükséges indokolni^ hogy ez az eredmény irreális, és ezért súlyos felelősség terheli a Bölcsészettudományi' Kar oktatóit. A kar túlzottan jó eredménye eddig is közismert volt, és a rektorok sorának számos intézkedése ellenére sem történt soha érdemleges változás, A jelenlegi rektor is többizben próbálkozóit ennek tarthatatlanságát a kar oktatóival megértetni, de sajnos, legutóbbi ilyen irányú kisórlete is kudarccal végződött. Amikor elismerjük, hogy a Bölcsészettudományi Karra jobb előmeneteld hallgatók nyerhetnek felvételt, min t a másik két karra, és ennek következtében a tanulmányi átlageredményük is jobb lehet, nem hagyhatjuk szó nélkül ezt a kirivóan jó eredményt, különösen most, amikor az új ösztöndijrendelet óta ez a kérdés súlyosabb következményekkel is járhat. Jelenleg ugyanis a Bölcsészettudományi Kar hallgatói ösztöndij cinén átlag kb, loo.-Ft-tal kapnak többet havonta, mint a másik két kar hallgatói, Amikor ezeket a problémákat látjuk és megoldásukra keressük a megfelelő utakat, a bölcsészkari hallgatóknak a vonatkozó szabályokra appelláló követeléseit is vitathatóknak tartjuk. A bölcsés hallgatók ugyanis úgy fogják fel ösztöndijkövetelésüket, hogy - a másik két kar hallgatóihoz hasonlóan - globálisan nekik is a közép-' arányos összeg jár, s arra hivatkoznak,hogy az egyes hallgatók közötti differenciálást csak ezzel az összeggel számolva tudják végrehajtani. A bölcsészkari hallgatók álláspontját jelenleg a másik két kar KISz-szervezcte ás az egyetemi KISz Bizottság is elfogadja és azzal támogatja,hogy c magas tanulmányi átlageredmény létrejöttéért nem a hallgatókat kell büntetni az ösztöndij elvonásával. Mindezek alapján úgy látjuk,hogy elsősorban a Bölcsészettudományi Kar oktatóinak osztályozási liberalizmusát kell felszámolni, ugyanakkor azonban szükségesnek látszik a rendelet bizonyos részeinek módositása is.
