Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)
1970.06.19. - Határozatok, mellékletek
Dr. Németh Gyula életrajza 1890. november 2-án született Karcagon. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte, mint az Eötvös-kollégium tagja. Egyetemi hallgáó korában ösztöndíjjal járt a Kaukázusban élő kumükök és balkárok között, valamint az ufai csuvasoknál. Utolsó egyetemi évét Lipcsében és Kiéiben töltötte. A török nyelvek iránti érdeklődés már a középiskolában felébredt benne, ezirányu tudományos nevelését Gombocz Zoltán és Munkácsi Bernát irányította, A Vámbéry nyugdijbavonulása /1S05/» majd Thury József halála /1906/ után üresen maradt :tKeleti nyelvek Tanszéki-ere 1915-ben magántanárrá, 1916-ban nyilvános rendkívüli tanárrá és 1918 dec. 31-én nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. 1964-ben vonult vissza a tanítástól, 1965-ben ment nyugdijba; 50 évig volt a Török Filológiai Tanszék tanára. Ezen idő alatt lefektette a korszerű magyar turkológiái oktatás alapjait. Nemcsak a magyar turkológusok, hanem a világ különböző részén élő és működő turkológusok közül is igen sokan kerültek ki az ő iskolájából. A bölcsészeti kar két ízben választotta dékánjává. 1932/33 és 1935-ben. 1947-4-9-ig rektora volt az egyetemnek. A MTA-nak 1922 óta levelező, 1955 óta rendes tagja. 1939-49-ig titkára, majd 1349-51-ben elnöke volt az Akad. X. Osztályának. 1920-ban megalakította a Körösi Csorna Társaságot. A társaság folyóiratát, a Körösi Csorna Archívumot, amely a legnevesebb orientalista folyóiratok egyike volt a két világháború között, huszonöt éven át szerkesztette. Elindította a Bibliotheca Orientalis Hungarica c. monográfia-sorozatot. 1951 óta szerkesztője az Acta Linguistica Academiae Scientiarun Hungaricae c. folyóiratnak. Részt vett az Egyetemi Magyarságtudományi Intézet alapításában és működésében, 1951-1963 között igazgatója volt a MTA Nyelvtudományi Intézetének. Tudományos munkássága széles területen mozog. Kiszélesítette a magyar turkológiának azt a hagyományát, amely elsősorban a magyar vonatkozású turkológiái problémákat ápolja. Érdeklődési körének központjában a magyar őstörténeti kérdések állnak. Egyik legfontosabb munkája a Honfoglaló magyarság kialakulása /Bp. 1930/. A magyarság kialakulásának kérdéséhez kapcsolódik a székelyek eredetének s a magyar rovásírásnak a kérdése. Összefoglaló munkájának A magyar rovásirás-nak /Bp. 1934/ uj kiadásán dolgozik. Számos cikke foglalkozik a magyar nyelvbe került török jövevényszavakkal. Sokat foglalkozott a kunok nyelvével, a kun eredetű személy- és helynevekkel és a besenyők nyelvével. Tudományos munkásságána : igen eredményes területe az oszmán-török filológia, amelynek több ágában fejtett ki munkásságot. 1919-ben kiadott egy óoszmárli irodalmi emléket, 1952-ben Balassi Bálint török verseit, s jelenleg nyomdában van egy nagy munkája, Illésházy Miklós 1668-ból való kéziratos török nyelvkönyvének feldolgozása. Egész 1538
