Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1966-1967 (HU-ELTEL 1.a.27-29.)

arra, hogy a tanár szinte szóról szóra a jegyzetet adta le az órán. Mások viszont egészen mást adtak elő, de a tankönyvet is megkövetelték, s ezzel dupla terhet róttak a hallgatóikra. Mindez a tisztázatlanság ja vizsgaanyag kijelölséében és a vizsgák gyakorlati lefolytatásában is problémákat okoz.

A korábban már említett, nagy anyagrészeket is átfogó, több szerző koordinált munkáját tartalmazó jegyzetekkel és tankönyvekkel szemben igen sok még nálunk is a kis anyagrészeket magában foglaló, a kérdéses szaktudományok szempontjából esetleg perifériálisabb jellegű /ennek ellenére gyakran túl terjedelmes/ mű. Az ilyen kölön-kűlön szerzőktől származó munkák.általában sok fedést, ismétlést tartalmaznak, ugyanakkor a szak szempontjából fontos anyagrészek kimaradnak belőlük. Ezek a szaktárgyak átfogp, egységes szemlélete, a lényeges összefüggések feltárása helyett a partkuláris szemléletet térjesztik,, s egymás melletti sokaságukkal ugyanakkor jelentős Munkatöbbletet rónak a hallgatókra. Az egységes szerkesztési elvekre felépülő, átfogó munka még ott is előnyben van a sok részletre tagozódó, egymástól elszakított részlegekkel szemben, . ahol. a részletek világosan külön-külön egységekre tagozódnak. Ezért lenne helyesebb pl. az egyetemes történet számára egy, a részletek önállóságéinak megtartásával is összehangoltan szerkesztett mű megirása, mint az egyes országok, területek jelenlegi, partikuláris jellegű, hiányos feldolgozása. Mindez felveti a tanszéki tudományos, valamint tankönyv- és jegyzetirói munka összehangolásá- nak, a társas és egyéni munkálkodásnak a kérdését. Néhány jól szervezett, komoly, átfogó eredményeket hozó vállalkozástól eltekintve nálunk még sajnos erősen élnek a "maszek" kisipari módszerek, ami részben a tanszékvezetői munka hiányosságaival, illetőleg a tanszékeken sdolgozó oktatók individuális munkálkodásával is összefügg.