Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1966-1967 (HU-ELTEL 1.a.27-29.)

kedvező fejlődés eredményes továbbviteléhez azonban több, alább részletezendő probléma megoldására, vagy legalábbis az akadályozó ténj^ezők egy részének elhárítására van szükség.

A jelenlegi jegyzet- és tankönyvproblémáink, mind az elvi, mind a gyakorlati jellegűek jórészt olj^anok, amelyek vagy nem oldhatók meg egyáltalán kari keretek között, vagy legalábbis nemcsak a mi karunkra, hanem a károm egyetem bölcsészeti karaira egyaránt vonatkoznak. Ezek a következők:

Nincs meghatározva, mely szakokon, milyen jellegű tantárgyakból, milyen hallgatói létszám mellett van, illetőleg nincs szükség taniönyvekre és jegyzetekre. Ez különösen az úgynevezett kisszakokon /jórészt nem tanári szakokon/ jelent nálunk problémát.

E kisszakok egy részén nem vagy alig készültek eddigi jegyzetek és tankönjrvek /pl. orientalista szakok, néprajz, régészet stb./, sőt az itt oktatók többsége elvileg sem helyesli - és nem is kevés joggal-, hogy néhány hallgató számára, akikkel a tanárok állandóan foglalkozik, s akik szinte tudományos képzést kapnak, ilyenek egyáltalán készüljenek, Aás kis szakokon /pl. egyiptológia, bizantinológia stb./ két-három hallgató számára is nemcsak jegyzeteket, hanem több esetben tankönyveket akarnak kiadatni. Kérdés, vajon az oktatási haszon arányos-e az utóbbiaknál'az anyagi, ráfordítással. Az efféle esetekben nyilván egyénileg kell mérlegelni, de a mérlegeléshez is bizonyos-elvi tisztázásra lenne szükség.

A Felsőoktatási Szemlében Brdey-Gruz Tibor cikke és az

azt követő nagyszámú hozzászólás eléggé tisztázta az egyetemijegyzet, illetőleg tankönyv fogalmát. Ennek alapján kb. két évvel ezelőtt Molnár János aláírásával sokszorotitásban meg is jelentek, s minden tanszékhez el is jutottak azök az irányelvek, amelyek szerint a tankönyveket és jegyzeteket készíteni kell*