Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1964-1965 (HU-ELTEL 1.a.24.)
1965.06.01. - 3. Az egyetemi ifjúság erkölcsi-politikai arculata az oktató nevelő munka tükrében
- 5 -S2.3 megfigyelhető a birói és a ^tanácsi jogász pályával szembeni erősen tartózkodó magatartás. Az érdeklődés itt az ügyvédi és jogtanácsosi pályák felé irányul elsősorban. A tanári hivatás lebecsülésének oka bizonyos mértékig következménye a tanari munka anyagi területen megnyilvánuló lebecsülésének. /Ugyanez vonat .ozik részben a birói pályára is/. A gyakorlatok során megismerik a hallgatók a tanári élet nehézségeit. Tapasztalják azt is, hogy a túlórákból^élő tanártársaik mechanikus, sablonos óráját tartanak, tudományos ambícióik kihalnak. A tantestületekben bár-sási problémák miatt is akadályozott olyan légkör kialakítása, amely megköveteli a színvonalas tanári munkát. Nem egyszer a fiatalokat rossz értelemben vett versenytársaknak tekintik, aki... csökkentik a túlóra lehetőségeket. A hivatástudat hiánya azonban nemcsak külső tényezőkre vezethető vissza. Az egyetem ne ve lomunk áj ut azon is le lehet mérni, hogy a szakképzettség megszerzésével párhuzamosan az ifjúságban eredetileg meglevő ideálok és elképzelések az egyetomi élet folyamán hogyan módosulnak. A halvány, körvonalazatlan célokkal.az egyetemre érkezett fiatalok az egyetem hatása alatt megtal'álják-e pozitív életcéljukat, szakjukat meg tudják-e szeretni, s a szak szépségeit felismerve készek annak elmélyült, alkotó művelőivé válni? A felmerések során szerzett kép nagyon megoszló. A fiataloknak általában csak egy nagyon kis százaléka /kb. 20 %/ ad olyan választ, hogy az egyetem pozitivon segíti eredeti célkitűzései megerősítésében, pozitívan járult hozzá hivat astudata erősítéséhez, a szakmai színvonal megszerzéséhez. Altalanos tapasztalat az, hogy akik eleve tudományos pályára szándékoztak lépni, azok elképzelései az egyetemen konkrétabbá váltok, a tanári pályára készülők részben tartózkodó,^ részben nyíltan negativ választ adnak. Ilyen válaszokban fogalmazzák meg egyesek az egyetem rájuk gyakorolt hatását: - '‘Nem erősödtem, sőt csalódtam eredeti elképzelésemben" - "Egyre kevésbé akarok pedagógus lenni" - "Az egyetem hatosára sajnos csökkent a hivatástudatom". - "Távol állunk az iskolától és a gyakorlati pedagógiától" - "Az egyetemen inkább tudóskópzés folyik, .mint tanárképzés" - "kanári pályára nem a legjobb az előkészítés, nagyrészünk fálember lesz". Különösen élesen reagálnak a hallgatók a pedagógiai tantárgyakkal kapcsolatban. Sok a panasz az á1talános pedagógiai, szakmódszertani órák elvontságára, unalmasa agára. Pl. "4 év alatt a pedagógia unalma nyomasztotta a lelkeket" - "A neveléselméleti gyakorlatok sablonosak, legtöbben csak a katalógus miatt látogatják" - "Nem az egyetemi'oktatás, hanem az V. éves gyakorlat szerettette meg a tanári munkát" - "Kevesebb pedagógiát az elméletben, sokkal többet ángyakor latban!" A megkérdezettek az egyetemről, mint intézményről megállapítják, hogy nem neveli őket,, ugyanakkor az egyes oktatók, szemináriumvezetők értékes segítségét kiemelik. Sok szempontból elgondolkoztató, s nem egy vonatkozásban lehangoló, ahogy a hallgató az egyetemhez viszonyul. A lényeg természetesen nem a hallgatók konkrét kijelentéseiben, kritikai megjegyzéseiben, mint inkább a bennük kifejeződő egészségtelen közhangulatban van. A hallgatók a -felmérések során a névtelenség leple alatt teljes őszinteséggel, mondhatni túlzott éllel^mondták el kritikai megjegyzéseiket. A hallgatók véleményében néha egymással ellentétes nézetek tükröződnek*. Ugyanakkor ♦ \
