Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 1.a.20-21.)

1963. február 22. - 1. A Bölcsészettudományi Kar esti és levelező tagozatának problémái, valamint a szakpárosítás kérdései

- 7 -Az esti és levelező tagozaton történelemszakra jelentkezőktől meg kellene követelni a latin érettséginek megfelelő ismereteket /a latin tehát ne az egyetemen kerüljön oktatásra számukra, hanem a megfelelő latin tudassál már ide kerülésükkor rendelkezzenek /, viszont egy élő idegen nyelv-, tanulása legyen kötelező minden esti és levelező hallgató számára#

Az esti és levelező hallgatók nagyon sok esetben nem kapják meg a részükre törvényileg biztosított tanulmányi szabadságot. Jó lenne, ha a MM erre akár a rádió vagy a sajtó útján is felhivná a közvélemény figyelmét. Olyan eset is van, hogy ha valaki a tanulmányi szabadság megtagadása ügyében felsőbb szervekhez fordul, rosszabb beosztásba helyezik vagy elbocsátják. Ezen a téren igen súlyos problémák vannak. Az egyéni levelezőknél olyan problémák vannfcfc hogy az illető intézmény vagy vállalat beleegyezik abba, hogy egyetemre kerülő alkalmazottja heti 16 óra előadást és szemináriumot látogasson, de azután vagy megváltozik az intézmény vezetőinek álláspontja, vagy az illető más xjazgfc intézményhez kerül el és uj munkahelye nem biztosítja a 16 órás egyetemi munkát, máskor meg az illető hallgatók nem igyekeznek vállalt kötelezettségeiknek eleget tenni. Simon Péter javasolja, hogy egyéni levelezőket csak nagyon indokolt esetben és az eddiginál korlátoltabb számban vegyen fel az Egyetem.

Felmerül a kérdés, nem lenne-e jobb nappali egyetemeinket megszabadítani a levelező és esti oktatás gondjától, és úgy tenni, mint a Szovjetunióban van, ahol külön levelező egyetemek működnek, amelyek erre beállított tanári gárdával és kialakított módszerekkel sokkal jobban megoldják ezt a feladatot.

Ladányi Andor megállapítja, hogy az Írásos anyag mélyen és sokoldalúan tárgyal’ja az esti és levelező oktatás problémáit, s a maga részéről a megállapítások többségével egyetért. Rámutat, hogy a levelező oktatás egyik célja az ország szakkáderszükségletének» a konkrét esetben elsősorban a tanárszükségletnek a biztosítása. Tízegynéhány éven belül általánossá tesszük a középiskola elvégzését, s az ehhez szükséges tanárok képzésére a levelező oktatást is. fel kell használni. A másik tényező: bizonyos munkaterületeken dolgozók számára lehetőséget kell adni-egyetemi végzettség megszerzésére. A harmadik: bárki számára, függetlenül attól, hogy milyen + beosztásban dolgozik, lehetőséget adni egyetemi diploma szerzésére. Ezeket a tényezőket természetesen differenciáltan kell nézni, ezek néha ellentmondásokra vezetnek. Ladányi elvtárs bizonyos wllentmondást talál Szakács Kálmán felszólalásában. Valóban nem a Magyar-történelem szakcsoportositásban van országosan leginkább hiány, tehát nem szükséges ilyeneket esti és levelező tagozaton képezni. A középiskolai tanárság szempontjából nem tud olyan szerepet dátszaM a bölcsészkari levelező oktatás, mint szükséges lenne.

Az esti oktatás játszhat bizonyos szerepet a dolgozók továbbképzésében és uj káderek képzésében is, de önmagában mennyiségileg mégsem oldja meg a tanárképzést.

A funkcionárius-képzés egyre inkább csökken, de két - három - éven kelül nem fog megszűnni ez a kategória. Nem lehet lemérni, hogy az illetőnek valóban szüksége van-e pl. magyar-történelem szakos képzésre, ha egyszer a munkahely ilyent igazol.