Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 1.a.20-21.)

1963. február 22. - 1. A Bölcsészettudományi Kar esti és levelező tagozatának problémái, valamint a szakpárosítás kérdései

- 5 - (IXT)

és levelező hallgatók számára, akik nem tudják megszerezni sem a szakirodalmat, sem a forrásokat, milyen segítséget lehet adni akár az Egyetemi Könyvtáron, akár a Könyvkiadási apparátuson keresztül,

A levelező és esti oktatás oktatói szervezetét meg kellene változtatni, mert kétfajta oktatásról, kétfajta életkorról és,kétfajta pedagógiáról van szó, tehát külön oktatási apparátusra van erre szükség, mégpedig lehetőleg az egyetemen belül. Elsősorban az esti tagozat fejlesztését kell cólbavenni, de azért a levelezőt sem kell elsorvasztani.

Nagyon komolyan kell venni a szakpszihhológiai képzés kérdését, nemcsak azért, mert erre konkrét szükséglet mutatkozik, hanem azért is, mert a szocialista fejlődés útján való haladással egyre inkább fontossá válik bizonyos fajta pszichológuské]Dzés az üzemek vezetői, személyi előadók, tanácsapparátusi dolgozok stb. számára is. Nem távoli perspektíva, hogy bizonyos fpglalkozáspkhoz pszichológiai felkészültséget fogunk megkövetelni.

Az egyszakosságot Bóka László a legmerevebben elutasítja. Valóban csak annak szabad egyszakosnak lennie, akinél ezt valami egészen különleges képesség, hajlam, vagy produkció már indokolja, de ilyen Azer közül talán kettő legyen.

Egyáltalában nem maximalizmus annak leszögezése, hogy kétféle diploma nem lehetséges: az esti és levelező tagozati diploma legyen egyenértékű a nappalival szaktudásban és - amennyiben az illető tanárszakos— pedagógiai felkészültségben is, mert különben egyrészt önmagunkat csapjuk be, másrészt azokat a derék embereket, akik azt hiszik, hogy kellően felkészültek az élet számára. Minél idősebb .. korban van valaki, annál nagyobb jelentősége van a begyakorlásnak, 4zon a cimen, hogy nem akarunk maximalisták lenni, nem szabad a színvonalból egy jottányit sem engedni, - Egyébként Bóka László az előterjesztéssel és a Bölcsészkar részéről elhangzott tájékoztatással messzemenően egyetért.

Wéber Antal leszögezi, hogy a létszámviszonyok következményei öszszefüggésben vannak az igények felmérésével, de az egyetemi oktatókat már eleve bizonyos kétségekkel töltik el az országos szükségletekkel kapcsolatos olyanfajta felmérések, amelyek öt évvel ezelőtt nyolcvan főt irányoztak elő, most pedig öt év távlatában 65o-*et A levelező és esti oktatás előtérbe vagy háttérbe kerülésével pái>huzamosan működésbe lép egy mechanizmus és a létszámok bizonyos történelmi távlatokban hol megugranak, hol összezsugorodnak. Szükséges lenne egyszer már konkret vizsgálatok alapján megnézni, hogy az egyetemről kikerülő hallgatók hova fognak kerülni és milyen igényeket kell kielégiteniök. Az igény és a létszám nincs egymással feltétlenül szoros kapcsolatban, különösen akkor nem, ha az egyetemről kikerülők nem olyan helyekre kerülnek, ahol az igény jelentkezik. Ha ilyen nagy tömeg a reális igény, ezt el kell fogadni, de ebből fakad az a súlyos probléma, hogy a magas keretszámok abban az irányban hatnak, hogy ezek be is töltessenek, mert a felvételi bizottságok rém szivesen utasítanak el jelentkezőket addig, amig hely van, s ehnek következtében az I. évfolyamok rendkivül vegyes összetételüek. fellett az óriási tömegű levelező hallgatóval nem tart lépést az °ktatói létszám növekedése, a személyi és egyéb feltételek biztosítása. Nemrégiben még az oktatói normába sem számítottak be a leplező tagozaton tartott órák. A levelező oktatás sem erkölcsileg,

Sem szervezetileg nem nyerte el még a helyét, pedig létszámban szinte túlnyomó oktatási forma. lo-15 %-os energiaráfordítással kell itatni ilyen óriási tömeget, mert az egyetem struktúrája következében erre az oktatási formára több energie, több idő nem jut._______