Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 1.a.20-21.)

1963. február 22. - 1. A Bölcsészettudományi Kar esti és levelező tagozatának problémái, valamint a szakpárosítás kérdései

4 -2.2 SV

Valóban becsületesen megkell mondani, hogy a fő probléma a színvonal, de ennek biztosításához megfelelő feltételek kellenek: jegyzetek, megfelelő irodalom, megfelelő oktatók, oktatási módszerek, színvonalas konzultáció stb. Ha az esti és levelező tagozati létszámot ijesztő mértékben emeljük, s ezt nem követi a megfelelő feltételek szimultán biztosítása, ez csak még súlyosabbá teszi a helyzetet. Ez nem pesszimizmus és nem a kérdés apolitikus megítélése, mert az egyetem feladata nem a felvételi létszámkeret betöltése és minél több diploma kiadása, hanem tehetséges, jólképzett emberek kibocsátása az egyetemről.

Le kell már becsületesen szögezni, hogy mi az a minimális vizsgakövetelmény az esti és levelező tagozaton, amelynek el nem érése esetén nincs elégséges osztályzat és nincs diploma. A hallgatók vizsgaértékelésében nagy szélsőségek vannak az esti és levelező tagozaton.

Kárteszi elvtárs nem tartja meggyőzőnek a felemás.szakokak, mert a felemás szakosok a tanárképzésben nem válnak be. Feltétlenül a kétszakosság mellett van mindaddig, amig a nappali tagozaton kétszakos diplomákat adunk ki, mert még ebben sem szabad különbségnek lennie a nappali és az esti-levelező diplomák között. Iskolarendszerünkben nem gazdaságos az egyszakos tanár, amellett a kétszakos tanár külön-külön mindegyik szakjában is műveltebb, mint az egyszakos. Nagyon fontos, hogy az egyetemnél alacsonyabbfok pedagógiai képzettségűek egyetemi tanulmányaikkal kapcsolatban 'r nagyon komoly gimnáziumi gyakorlatot végezzenek a diploma előtt.

Egészében helyesli a Szakács Kálmán által elmondottakat, és nagyon kiemeli a szinvonal kérdését és a feltételek megfelelő biztosítását.

Bóka László egyetért Kárteszi Ferenccel abban, hogy az esti és levelező oktatási forma eredményeit fel kellene mérni* Az eddiginél sokKal nagyobb Súlyt kell helyezni a felvételekre. Bóka elvtárs számos olyan nagy poziciót betöltő embert látott, aki dip-r loma nélkül is kitünően megállja a helyét; ezeknél nem erőszakolná az egyetemi végzettséget. Viszont ha valakinek a képességei nem megfelelőek az illető pozicióra, az illetőt nem diplomává! kell megsegíteni, hanem azt a poziciót kell megsegíteni egy odavaló emberrel. Mindez a felvételi vizsgán múlik, ahol nagyon sokféle szakmai és egyéb nyomásnak vannak kitéve a felvételeket intézők. Bóka Lászlónak az esti és levelező oktatásban a legjobb tapasztalatai vannak a honvédségiekkel, akik - legalábbis magyaivtörténelem szakon - a legbuzgóbb, a legjobban rátermett emberek, tehát nem ezekre gondol most. Az érettségit most már feltétlenül meg kell követelni egyetemi felvételnél, mert az egyetem nem alkalmas arra, hogy az evvel kapcsolatos hiányosságokat pótolja.

Ezekben az oktatási formákban - megjegyezve, hogy az esti oktatás jobban megfelel a követelményeknek, mint a levelező - a felkészülés lehetőségeit biztositani kellene. Amikor egy évfolyamnak kiadják a kötelező irodalmat, fel kellene mérni, hogy abból az illető esti vagy levelező hallgató ott, ahol dolgozik, mit tud megszerezni, mert ha nem tudja elolvasni az illető müveket, ez frázisszajkózásra vezet, mert hallomásból, közvetett módon nem lehet ezekből felkészülni. Gondolkozni kellene azon, hogy az esti