Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1962-1963 (HU ELTEL 1.a.20-21.)
1963. január 25. - 2. Javaslat egyetemi kutatócsoportok létrehozására a pedagógiai tudományok egyes területeinek fejlesztése céljából
II. Funkcionális kérdések. Ezen a cinun sorra vesszük a tudományos vezetésnek az eddigiekben feltárt elemeit, s igyekszünk meghatározni azokat a fő feladatokat, amelyek megoldására a tudondnyos vezetőnek törekednie kell. 12. Az egyeten tudományos vezetésének eredményessége vágsőfokon azokon az enbereken nulik, akik az egyetemeken tudondnyos munkát végeznek. A legfejlettebb tudományos vezetés nem képes orra, hogy tudományos teljesítményt varázsoljon elő olyan emberekből, okik 'Sy magasabb színvonalú tudományos munka végzésére nem képesek, vagy nem j^ hajlandók. Az egyetemen a tudományos munka az oktató személyzet egyik feladata. Az oktatók kivál sztása pedig nem egyszerűen tudományos kérdés, nem szűkíthető le kizárólag a tudományos szempontok értékelésére, hanem az adott ember oktatói, nevelői és tudományos kapacitásának egy bevetését, e három tényező ás a mindegyikkel összefüggő politikai tényező együttes értékelését jelenti. A káderpolitikának a tudományos munka vezetésével való összefüggését Tjégis azért kell külön hangsúlyozni, mert a tudományos mozzanat a káderpolitikában évekig eléggé alárendelt szerepet játszott. U.: '6 < •Se, !U, A tudományos vezetésnek a káderpolitikával való egy sége a legközvetlenebbül a tanszéken valósul meg. Nyilvánvaló, hogy bktatóiy a nevelői és a tudományos képességek egységben való értékel^ az emberek kiválasztásánál, előléptetésénél stb. a tanszékvezető fel" adata. Már lényegesen differenciáltabb a helyzet a karokon. Ha megvalósul az az alábbiakban előtérj esztendő javaslatunk, hogy minden karon az egyik dékanhelyettest kifejezetten a tudományos munka szervi zésével ás vezetésével kell megbizni, akkor nyilvánvaló, hogy a fontosabb káderpolitikai döntésekben ennek a dékánhelyettesnek a válemé-' nyet is meg kell hallgatni. Ez természetesen nem annyit jelent, hogJ véleménye önmagában döntő lenne, de kétségkívül az egyik vélemény, amelynek figyelembevételével a helyes döntés kialakítható, lényegébe^ ugyanez áll az egyetemi, rektori vezetésre Í3. A rektor tudományos helyettese szintén köteles arra, hogy véleményét a fontosabb káderpolitikai döntésekben kifejtse és hogy ez a vélemény, mint egyik vélemény, a döntés során figyelembe jog jön. Végsőfokon természetesen teaj 6j i i
