Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)

1961. július 21. - 1. Jelentés az ELTE 1960/61-es tanévi munkájáról

Egyed László úgy véli, hogy a jelentésre vonatkozó stiláris 'és egyéb módosításokat elegendó cédulára feljegyezni és átadni annai aki a jelentés végsó megfogalmazását elvégzi« Helyes, hogy a jelentés az évi munka során elkövetett hibákat, hiányosságokat s az abból követkézé feladatokat ismerteti« A legfontosabbnak tartja azoi ban azt, hogy a jelentés legyen előretekintő, a jövőbe mutató és a részletkérdéseket is úgy csoportosítsa, ahogy azt az előretekintés igénye megköveteli« - így elsősorban a helyiség hiány és a korsz erőtlenség az ami munkánkban a legtöbb hibát Is fogyatékosságot okozza« Problémáink és nehézségeink igen nagy részét maradandó eredménnyel csak akkor tudjuk megoldani, ha uj, korszerűen megépített és felszerelt egyetemet, mondhatnám egy uj egyetemi várost kapunk« Határozzuk el, hogy Egyetemünk 325« eves évfordulójára ezt az uj egyetemi várost létre is hozzuk« Persze az uj egyetemi város részletes tervének kidolgozása és felépítése 20-23 esztendőt vesz igénybe és addig is fejlődnünk kell« Ám de ezt a közbeeső fejlődést, a végső célra vetett teklhtettel kell ésszerűen megoldani / eszerint kell a káderfejlesztési terveket, a kollégiumi problémákat, a laboratóriumi kérdéseket stb« a közbeeső időszakban is meg kell oldani/«

Egy másik, kisebb jelentőségű, de nagyon fontos kérdés a szaktárcákkal való kapcsolataink tervszerű kiszélesítése és elmélyítése« Nem szabad * filosz "-szemlélettel tekinteni e kapcsolatokat, mint ahogyan ezt eddig több egyetem is tette« Az a meggyőződése, hogy e kapcsolatok tervszerű kiépítése, mind a szakminisztériumok szempontjából, mint az Egyetem szempontjából egy sereg gyakorlati haszonnal járna« Elegendő, ha csak arra utalunk, hogy a levelező oktatás problémáinak megoldásában is ez volna az egyik döntő lépés«

Foglalkoznunk keU a társadalmi ösztöndíj rendszerének eddigi negatív tapasztalataival is« A szülők közül elsősorban a városiak és az értelmiségiek azok, akiknek nagyobb a kapcsolatuk és világosabban látják a jövő lehetőségeit és a fejlődés irányát« Éppen ezért azok inkább hoznak áldozatot gyermekeik egyetemen való továbbtanításáért« Viszont a munkás és paraszt ember nehezebben adja fiát az egyetemre, mert hiszen, ha bemegy a gyárba, máris keres annyit, mint amennyit az egyetemi tanulmányok befejezte után kapna« Tehát, nem érdemes négy évig még áldozatot is hozni, azért, hogy az egyetemet elvégezze« Következésképpen azokat a gyerekeket kellene társadalmi ösztöndíjjal támogatni, akik a szülői háztól kevesebb biztatást kapnak, illetőleg akik nehezebb anyagi helyzetben vannak, de képességűknél fogva az egyetemi tanulmányokra érdemesek« Ez a megoldás sokban javítaná a munkás-paraszt hallgatók arányszámát«

Tálas! István dékán helyesli a beszámolónak bizonyos szervezeti kérdésekkel vaiő"“ETegé szitásét / például a 22« oldalon a tanárképzés! és az oktatási rektorhelyettes kapcsolata tekintetében /, mégpedig a karok vonatkozásában is«

Kifogásolja, hogy a Tanárképző Tanáos jelentése a Bölcsészkart elmarasztalja, aminek magyarázatát abban látja« hogy a Kar bizonyos jelentéseket nem adott le, s amikor ezeket a rektorhelyettes és a HM is kérte, csak egy helyre küldte meg« Jobb kooperációra lenne szükség«