Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1960-1961 (HU ELTEL 1.a.16-17.)
1960. október 7. - 1. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése irányelveinek vitája
valamennyiünk központi feladata. Engedjék meg, hogy megint szóljak az egyik sokat emlegetett vesszőparipámról, ami reform munkálataink során is egyik legnagyobb veszedelmünk, ellenségünk: a végrehajtás munkájának resszortszerü felfogása. Hiába alkalmas a reform maga, hiába alkalmasak az irányelvek arra, hogy intsenek bennünket a dolgok egységben való felfogására, ha mind a magunk resszortfeladatát szűrjük ki belőle és csak azt látjuk, nem pedig összefüggésben a magunk resszertját a többivel. Egy tudományxxzszak anyagának korszerűsítését sem tudjuk végrehajtani, ha nem egységes alapkövetelményből indulunk ki úgy, hogy meghatározzuk a korszerű általános műveltség tartalmát, ismérveit és ebben keressük meg például a történelmi műveltség helyét . Ugyanígy kell lennie a jogász képzésben. Különben valamennyiünk munkája csonka marad. Kerülnünk kell egyfajta prakticizmust is. Minden ilyen nagyigényű vállalkozással, mint egy nevelésügyi reform, velejár az, hogy minél lejjebb visszük, annál inkább aprópénzre váltódik fel és- végül az iskolában a reform mint óraszám jelentkezik. Szem előtt kell tartanunk, hogy miért csők / / kentjük az óraszámot, hogyan függ ez össze az anyag csökkentésével, amit már ebben az évben elindított a minisztérium, nyilván gondolva arra, hogy ne vesszék kárba egy esztendő, igaza van, de az irányelvek, amelyeket erre az évre kiadott vagy maguk is fogyatékosak voltak, vagy az iskolákban nem ✓. értették meg őket, már ezt nézze meg, aki tudja és akarja, de tény az, hogy'a tanárok nem tudják, mit tegyenek, kétság/ ördög az egész munkát’, hogy ha ezt továbbra is a pedagógia részfeladatának tekintjük, hanem ez valamennyiünk munkája, m
