Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1959-1960 (HU ELTEL 1.a.15.)
1959. november 13. - 1. Az 1960. évre vonatkozó kari Kossuth-dij javaslatok elbírálása
az erre való f Így eleraf elhívás. Ligeti professzor Marét V.1*' Károlynak Kossuth-dijra való felterjesztését elvben nagyon helyesli, de ehhez uj tudományos teljesítményi kell magas kora ellenére is. Marét Károlynak nyomdában van egy müve, amely jövőre fog megjelenni. A mii színvonala érdemel jutalmat, ennek megítélése pedig csak a megjelenés és a kritikák után lehetséges. Marét professzor felterjesztését tehát Ligeti professzor csak halasztó hatállyal fogadta el, de elfogadta. Nem tartaná helyesnek, hogy újabb mozzanat és újabb tudományos érv nélklil ismét felterjesztve, Marét professzor újból refus-t kapjon. Novobátaky Károly ajánlja a javaslatok rangsorolását, mert a GZ'Ücebb kossVtn-dij bizottságok munkáját ez rendkívül elősegíti. A T-VK jelöltjeinél a rangsorolást a dékánnal való megbeszélés alapján igy gondolja» 1/ Sárkány Sándor, 2/ Nagy Elemér /ha felterjesztésre kerül/, 3/ Pungor ÍSrní. Ligeti Lajos megjegyzi, hogy Nagy Elemért az idén nem ajánlja felterjesztéare.-5-Bruckner Győző nem tudja, hogy helyes-e azt mondani, hogy na valakit raur kétizben felterjesztettünk, most nem javasoljuk, mert ezt úgy is fel lehet fogni, hogy régebbi javaslataink nem voltak komolyak, xxxsqgpcrcts Lehet ugyanis, hogy a sziikebb Koasuth-dij bizottságnak aükor szelektálnia kellett az azonos tudományszakon működők közül, az illetőt akkor nem találta a legjobbnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy ha valakit harmadszor felterjesztünk, az ez alkalommal nem volna feltétlenül a legérdemesebb azon a tudományszakon, keg kell tehát gondolni, hogy a kétszer már felterjesztetteket egyszerűen elejtsük-e. Ligeti Le;,os rámutat, hogy álláspontja szerint ha valakit ketüzér mar felterjesztettünk, újabb érv nélkül ne terjeszszük fel harmadszor. Aki 3 év alatt nem tudott újabb müvet letenni az asztalra, az azt a szervet erősíti, amely elutasította. Ha valakit először elutasítanak, lehet, hogy túlsók volt a jelölt, vagy elkeltül te a figyelmet, ha másodszor felterjesztjük ugyanazzal a szellemi poggyásszal,itt is el lehet ezt képzelni, de harmadszor ezt már nem lehet elképzelni. Nem a harmadik felterjesztés ellen van kifogásunk, hanem az ellen, hogy valakit újabb szellemi poggyász nélkül térjeszesünk fel harmadszor. Olyan újabb eredmenyékről lehet azé, amelyek a három év előtti állapotot lényegesen befolyásolják. A Kossuth-dijra javasoltak legklllönb kollegáink közé tartoznak, akikről szeretettel ős tisztelettel beszélünk. Ha egy adott esztendőben előterjesztésük nem volt megfelelő, akkor éppen azért, mert a legkülönbek közöttünk, minden jogos reményünk megvan arra, hogy egy-két év alatt olyan müvei állanak elő, amely felett vita nem lehet. Ez nem tragikus, inkább számunkra nagyon nehéz dönteni ős a kitűnőek közül kihagyni olyanokat, akik különben megérdemelnék a ICossuth-dijat, de a mérce igen magas és kicsi azok száma, akik ezt a kitüntetést megkaphatják. Az 6 xá érdeklikét is képviseljük, amikor úgy látjuk, hogy ez a magas mércét a legkiváldbbakkal szemben is alkalmaznunk kell, és Ligeti professzor úgy látja, hogy fl
