Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)

1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása

17/ "A káderutánpótlás többévrescóló távlati tervével nem Jó ta­pasztal aokat szeretünk. Ilyen tervet előre reálisan kidolgoz­ni aligha lehet és az ilyen panirra fektetett tervnek sok rossí lélektani hatása vnn. Vélemények szerint inkább az alapelvet kell kimondani és a mindenkori egyetemi vezetést kell arra szorítani, hogy & káderutánpótlás alapvető elveit tartsa be, azaz. hogy Jelenleg foglalkoztatott fiatal oktatók és ku­tatók megtartása és fejlődésük biztosítása mellett a munkás­­paraszt származású kiváló hallgatókat a tervözet vegye számí­tásba a Jövőbeni kád érképzésnél# he egy dolgot különlfeen hang­súlyozni kellene, hogy az egyetemi utánpótlást a gyakorlati életben dolgozó kiváló szakemberek behívásával is kell bizto­sítani. Itt nemcsak az alcsonyaoh fokú oktatási1 intézményben oktatókról van szó, hanem a műszaki, ik^ri és agrárértelmiség kiválóságairól is, akik az egyetemen kívül dolgoznak. A káder­­uránpótlásnak ez a nagyon hasenos módja eddig tejesen figyel­men kívül maradt.* Bolya Lajos, ro torst őseged 18/ A káderutánpótlás terv ne káderkidobási terv legyen, hanem a meglevő káderek fejlesztését célozza. Véleménye szerint két irányúnak kell lennie: "a./ A politikailag megfelelő tehetséges káderek szakmai fej­lődésével való törődés. Hz elsősorban a professzorok fel­adata. Az állami és pártszerveké is annyiban, hogy no tor Leljék túl társadalmi munkával a kádereket. Bér a profess szórtéi nem szabad lehetetlent kívánni és rájuk: erősza­kolni reménytelen ebeteket, de minden esetre az eddiginél több törődésre van szükség. b./ A szakmailag megfelelő káderek több türelemmel történő politikai nevelése« Ka elő sorben a párt%&rvezetek fela­data, de tőlük se kívánjanak lehetetlent. feméesetesen szükség ^von kádercserére is. Hgyróeat aj tehetségek nő­nek foí, másrészt nincs értelme as egyetemen tartani olyan oktatót akinél est sem tudományos sem pedig nevelés szempontok nem teszik indokolttá.” Bognár t&tyáa, KfcfB 19/ A tudományos káderpolitika esetében a jó célkitűzés eredmé­nyessége talán sehol sem függ ennyire a keresztülvitel mód­jától. "Agy formálisan végrehajtott rendelkezés semmi hasznot nem hoz| az esetleg erejükön felüli feladat elé állított tan­erők csak elkeserednek, a hallgatók konklúziói a tényről óha­tatlanul kedvezőtlenek. í-li az,amit reálisan lehet tenni e cél érdekében? A Középiskolai matematikai lapok és a sokféle ver­seny módot ad arra, hogy az egész ország területéről 15 éves kortél név és lakhely szerint regisztráljuk a tehetséges ta­nulókat, akik között bizonyára bovon v,m munkás-paraszt száiw inazásu. ü tehetségesek száma tapasztalat szerint igen nagy, mégis a megismert nevek igen-igen kis százaléka fal tudományéi pályára. A kifejezetten tehetségesekkel való személyes beszél­getésekből mindig kiderült, hogy a javadalmazás aránytalan volta az ipariakhoz képest az oka, hogy inkább mennek mérnök­nek, orvosnak, vagy akármi másnak. Ha tehát tényleg tenni a— ka^runk valamit a tudományos és egyetemi káderutánpótlás biz­tosítására, akkor a 15. oldalon a 2. pont végéhez a terveset tegye hozzá: ”...az anyagi feltételek Eiegjavitáse mellett”. Item szól amellett a tervezet arról, milyen utón gondolja c tehetséges végzett hallgatók szakmai továbbfejlőüéoét elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom