Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)

1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása

cionalista jelszavával cserélte fel, amely logikus folytatása volt Nagy Imre' antimarxista nézetének az egységes magyar nemzeti kultúráról. Az ellenforradalom idején, sót jóidéig az ellenforradalom fegyveres leverése után is, oktatási, tudományos, művészeti kulturális intézményeinkben ellenforradalmi elemek igyekeztek - nem is eredménytelenül - kézbevenni a kulcspoziciókat, hogy viszszatereljék kulturális életünket a felszabadulás előtti kerékvágásokká. Teljesen háttérbe szorult az állami és pártirányitás, virágzásnak indult - szóban és Írásban, színházban és könyvkiadásban, oktatásban és népművelésben - a polgári giccs és dekadencia, kiszorulóban volt tudományos életünkből, a marxizmus-leninizmus. Ez a helyzet szükségessé tette, hogy határozott állami intézkedésekkel számoljuk fel és szorítsuk ki kulturális életünkbó'l az ellenforradalmi erőket, amelyek ezen a téren már csak azért is hosszabb ideig tudták tartani pozíciójukat, mert a párt és a kormány mindenekelőtt az alapvető gazdasági és politikai kérdéseket kellett, hogy megoldja. E harc eredményeképpen eltávolitottuk az ellenforradalmi elemeket, visszaszereztük a kulturális életünk irányítása szempontjából nélkülözhetetlen kulcspoziciókat.

9» Az ellenforradalom az élet minden területén akadályozta a fejlődés korábbi erőteljes kibontakozását. Népünk és pártunk azonban feltartóztathatatlanul halad előre a szocialista építés utján. Kulturális téren a további előrehaladást megkönnyíti, ha világosan kidolgozzuk művelődéspolitikánk általános távlati célkitűzéseit, ezek keretén belül az előttünk álló feladatokat. A kérdések megválaszolására hivatott a kulturális program. A program nem két vagy három évre szól, teljes megvalósítása hosszabb időt feltételez. A programban kijelölt feladatok megoldásának ütemét a szocialista gazdasági társadalmi átalakulással párhuzamosan növekvő anyagi lehetőségeink szabják meg. Az elmondottakból következnek művelődéspolitikánk általános vezérelvei és feladatai, amelyek az egyes területek programjában konkretizálódnak:

a/ Minden eszközzel elő kell segíteni az ellenforradalom és az ellenforradalom eszmei előkészítése által visszavetett kulturforradalom további kibontakozását, a munkásosztály kulturális hegeméniájának megteremtését. Bár a kulturforradalmat nem tartjuk öncélnak, óvakodni kell attól a magatartástól, amely a kulturális munkát a termelési és politikai agitációhoz közelíti, nem véve tekintetbe a tömegek igényeit és szükségleteit. A kulturális építést az inkább kevesebbet, de jobban lenini gondolatának szellemében kell végezni. A kulturális forradalom továbbfejlesztése érdekében le kell küzdenünk azokat a pártellenes törekvéseket, amelyek itt-ott még tapasztalhatók, s amelyek tagadják a párt és állami irányítás jelentőségét. Legfontosabb a jelenlegi szakaszban az ideológiai offenziva kibontakoztatása, a nyíltan burzsoá és kispolgári revizionista eszmék ellen, a dogmatizmust levetkőző alkotó marxizmus talajáról.

b/ A szocialista kultúra kibontakoztatására felvirágoztatására törekszünk minden területen. Ennek érdekében kritikánkkal is támogatjuk a haladó, de még nem szocialista törekvéseket, amelyek szocialista irányban fejlődnek. A burzsoá dekadencia teljes eszmei leküzdésére törekszünk szövetségeseinkkel együttműködve. Anélkül, hogy a nacionalizmus hibájába esnénk, sokoldalúan tekintetbe kell venni szocialista kultúránk fejlődésének nemzeti feltételeit. Fokozottan kell támaszkodni haladó hagyományainkra és ugyanakkor különös gondot kell fordítanunk a reakciós - nacionalista, klerikális és fasiszta - örökség leküzdésére.

A művészet és a társadalomtudomány megszabadulva a személyi kultusztól, leküzdve a dogmatizmust és a revizionizmust, uj fellendülésnek megy elébe, amelynek alapja a mai élet kérdéseinek marxista-leninista szellemű feldolgozása.

c/ Tovább kell csökkent énünk a város és a falu Közötti kulturális távolságot, amely különösen a falusi osztályviszonyok szocialista átalakítása szempontjából nélkülözhetetlen és azzal pá.rhuzamos* Eszmei neveléssel és a személyi érdekeltség elvének érvényesítésével le kell küzdenünk a felsőoktatásból kikerülő értelmiség egy részénél jelentkező vonakodást a vidéki munkától. Az értelmiségi munkának a gyakorlattal való szorosabb kapcsolatát megteremtve, az értelmiséget- 7 -