Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1957-1958 (HU ELTEL 1.a.13.)

1957. november 18. - 1. Müvelődésügyi Minisztérium által megküldött " Kulturális program " tervezetének tárgyalása

venném efcbe a művészeti képzést is, amely szintén az egész emberi szellemiség jellem- és világkép formálásába tartozik. Ugyanígy a tudományos feladatokat is ide kellene venni. Hogy a tudományokban előrejuthassunk, jó szakemberképzés kell. A tudományos képzésnél is kémünk kell, hogy ne tematika, taxáció legyen a ^középpontban, hanem generálisan minden tudományterületre vonatkozó olyan institúciók, eszközök, módszerek kidolgozása, amelyek biztosítják a tar dósképzést.

Egyetértek Mód elvtárssal abban, hogy hangsúlyoznia kell ennek a tervezetnek mind a felsőoktatásnál, mind a tudományos életnél, mind a művészeti, irodalmi életnél az alkotó viták szükségességét. A magasabb szintű ideológiai fejlődéshez - természetesen r népi demokrácia rendszerének elismerése és a marxi zmus-leninizmus ideológiája alapján állva - szabad, alkotó viták hangsúlyozása ebben a programban feltétlenül szükséges.

Az egyetemi felvételi rendszer kérdése egyike volt azoknak a problémáknak, amelyek több félszólalásban.szerepeltek. Szamuely elvtárs iger bátran vetette fel ezeket a kérdéseket. Bátorságban még egy fokkal továbbmenve megmondhatjuk, hogy a mai felvételi rendszer, igy ahogy van nem jó. Nem azért nem jó, mert mechanikusan biztosítja az 50 5 -os munkás-paraszt felvételi arányszámot. Szerintem feltétlenül biztosítani kell a munkás-paraszt arányt 50, vagy akár 60 Jt-lg is. Nincs az az értelmiségi vagy alkalmazotti kategória, amely ebben igazságtalanságot láthatna. Mert, ha a társadalmi rétegek arányát nézzük, az értelmiségi alkalmazotti és egyéb kategória ma is preferálva van az egyetemen a munkás-paraszt gyerekekkel szemben. Ebben a kérdésben azt hiszem-nem kell nagy vitát produkálnunk. Itt a számok middnyájunkat meggyőznek. Az értelmiségi, de még az egyéb kategóriák is - nemhogy az alkalmazottit - semmi sérelem sem éri a valóságos társadalmi kategóriáknak megfelelően. Erre én is nagyon jó példákat hozhatnék fel az egyetemi statisztikákból. Be mégis rossz ez a felvételi rendszer. Egy felvételi rendszernek rossznak kell lennie, amely a társadalmat hónapokig irritálva tartja, amely munkás-és parasztszülőket épp úgy izgalomban tart, mint egyéb szülőket. Ezzel a felvételi rendszerrel senki sem elégedett. Szamuely elvtárs rámutatott, hogy az 1947.-es felvételi lehetőségnek egyharmadára estünk és messze alatta vagyunk^az egyetemi hallgatók nevelésében a helyes aránynak, ugyanakkor nő a levelezők sokkal alacsonyabb, de diplomaértékben azonos képzése, ami megautatkozik az illetők szakmai munkájában, mert roszszabb szakemberek lesznek. Minőségi csökkentés tehát itt is van.

Helyeslem az olyan gondolatokat, hogy legyen pályaválasztási tanács.

Be a szocializmus ma is megengedheti, hogy végre ne azt mondjuk, bogy aki diplomát szerez, annak feltétlenül adunk állást, hanem az állásoknál ott van a pályázat, a megfelelő verseny, ahol az helyezkedhetik el arra az állásra, aki jó. Erre több pályán előbb-utóbb sor fog kerülni már most. Vannak bizonyos szakmák - pl. az Orvosegyetem - ahol ha nincs kellő számú boncasztal, nem lehet bizonyos számnál többet felvenni, vagy a kémikusoknál is ez a helyzet, ha nincs elég laboratóriumi asztal, tehát vannak szakok, ahol szorosabban kell az eddigi lehetőségekhez alkalmazkodnunk, de én javasolni merem a minisztériumnak: foglalkozzék azzal a gondolattal, vajon nem lehetne-e I. évre azokon a szakokon, ahol ilyen külső tárgyi kötöttség nincs, sokkal nagyobb számban felvenni jelentkezőket, ha egy bizonyos minimális mércét megütnek és az I. év végén kell kihűlniük ^azoknak, akik nem felelnek meg. A társadalom, az ifjúság és a szülők is el kell, hogy fogadják ezt a szűrő rostarendszert, hogy

ak