Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1956-1957 (HU ELTEL 1.a.12.)

1957. január 9. - 1. Javaslattétel az oktatásügyi kormánybiztos leirata értelmében a tanév hátralévő részére a rektor személyére

Kádár Miklós: A kari tanács megválasztotta a kiküldötteket,

Kniezsa István: Nálunk nem, hanem tapogatóztak felülről.

Kádár Miklós: A Jogi Karon nyilvános tanácsülésen szavazás eredményeképpen történt a megválasztás, A miniszter nevezte ki a tagokat, a közóhaj nak megfelelően.

Kniezsa István: Nálunk ez nem történt meg.

Oroszlán Zoltán: A Történettudományi Karon sem!

Bóka László: Minden esztendőben kaptunk olyan utasítást, hogy tegyen a dékán javaslatot arra, hogy kit óhajt az Egyetemi Tanácsba felvenni.

A javaslatot a dékán megtette a kari tanács bevonása nélkül és ezeket nevezték ki; egyszer tatént ezen változtatás. Állitom, hogy az Egyetemi Tanács tagjai között nincs olyan, akit a két bölcészkar valamelyike megválasztott. Nem vagyunk tehát jogos képviselői karainknak addig, amig a kar minket meg nem választ. Ha olyan rendkívüli eljárásokat elviselt a minisztérium, hogy karok egyesüljenek, dékánt válasszanak, tekintettel a rendkívüli helyzetre, - nem látom be, hogy az egyetem miért nem helyezkedik a jelen pillanatban arra az álláspontra, hogy függetlenül attól, hogy a tipusszabályzat mit ir elő, úgy válasszuk meg a rektort, hogy abban az egyetem akarata érvényesüljön.

Weltner Andor: A lemondás jogi megítéléséhez hozzátartozik a következő: usak a rektor, a rektorhelyettesek, a dékánok és dékánhelyettesek mondtak le. A következő alkalommal ehhez hozzáfűztük, hogy feladatainkat természetesen továbbra is elvégezzük, mert ez lemondott állapotban is kötelességünk. Egészen természetes^ hogy a lemondás egyoldalulag még nem perfekt, amig el nem fogadják. Ez a minisztérium részéről mindezideig nem történt meg, illetve annak folytán, hogy kiirta az újabb választást, illetve kinevezést, imgLiciter valójában most fogadta el a lemondást. Nyilvánvaló, hogy a minisztérium a régi jogszabályok alapján áll és abból az elgondolásból indul ki, hogy majd ha az autonómia törvény formájában szabályozást nyert, akkor kerül sor újabb választásra. Azon lehet és érdemes vitatkozni, hogy vajon ilyen átmeneti időben fogadjuk el a minisztérium álláspontját, hogy álljunk a most érvényben lévő jogaabbályok alapján, v;;gy pedig a leendő autonómia szellemében kivánunk eljárni, de az ezen való vitatkozást a jelen esetben nem tartom nagyon célszerűnek, A^a arra az álláspontra helyezkedünk, hogy most ne válasszunk, várjuk meg, mig az autonómia tető alá kerül, ez az újabb választással legalább 3-4 hetet jelent. Vitatkozni lehet arrél, hogy lehet-e kari tanácsülés elé vinni a választást, amikor az embereknek kevés idő áll rendelkezésükre a mérlegelésre.

Kniezsa István: Milyen jogszabály alapján egyesült a két kar?

Weltner Andor: Lényegében a kansan konszenzus meg/volt: a rektori tanács és a minisztérium egyetértett vele. Legtöbb tag választás utján került be az Egyetemi Tanácsba. Javaslom, hogy bizonyos tartalmi fogyatékosságok ellenére ejtsük meg a választást.

Bóka László: A dékánok kijelölték,